Oldalak

2017. december 7., csütörtök

Fagyba dermedve

Fagy, köd, hideg, éppen csak kinéztem a madaraimra, no és a felügyelőjükre. Aztán hoztam a gépet, s kint ragadtam, majd odafagytak az ujjaim. Szerettem ahogy a halál mögött és előtt ott volt az élet, ígérete.  Amik nyáron, ősszel örömöt és szépséget nyújtottak, most sem hagytak el, csak másként szépek. Jó köztük járni, összefagyni, gyönyörködni bennük. Lesimítja az ember lelkét. És biztatást ad, érdemes csinálni.

Nyári orgona

 Lonc


 Tűztövis

Hortenzia


 Másik lonc

 Orbáncfű

 Aster


Mályva


Ők még így is szépségesek

Az Abélia vitézül tartja magát, virágban!

Izsóp
 



 Aki későn virágzott vagy akit a meleg ősz megtévesztett

 A tavasz ígéretével, mahónia

 Leszállásra várva


2017. december 5., kedd

Aranyba és télbe öltözötten

 Azt hiszem ma reggel jókor mentem a madarakat etetni, s jókor lettem jó helyen. Kelt a nap, aranyba vont mindent. Éjjel hódara esett. A meleg nap, a hideg hó együtt. A kertben.



 Téli dekor

 A sündörgő rúgós macska. Hogy érthető legyek Bársony úrficska nagy madarász. Kiáll a fűzfa alá, s fel-le ugrál úgy próbálja elkapni a madarakat. Állandó harcban állunk.
















2017. december 2., szombat

Hideg napok

Észre sem vettem úgy osonkodtak be a kert alatt. Tegnap, amikor Zsebit sétáltattam már fázott a kezem. Ma hirtelen felindulásból ugrottunk el Gutorföldére, s még máshova is mentünk volna. Olyan hideg szél kapott el ahogy kijöttem a templomból, hogy  fordultunk hazafelé. Csodálkoztam, hogy ennyire lehűlt ma.  Ezek csak kiegészítő fotók a többi, mástól Fodorkánál.

Amikor ezt fotóztam még sütött a nap.



 Uram feltette a tálast, idekerült a mécsestartó is. Összetartoznak szerintem, csak a helye maradt üres. Szerettem ott is, de így együtt nagyon nagyon.



Gutorföldén.

 












Ezt már a faluban fotóztam.