Elköszönők és ígéretek

A múltkor azt hittem kész vége, befejeztük. Mégis süt még a nap, mégis ragyog a kert, s vannak új virágzók, új ígéretek, s eltévedők.

és Duncan Grant festményén

 

 

 

 

Sétálók

Sétálók

Férfiak, fiúk?

Sétálva búcsúztató

 

  

Napok óta ültetném át a japán gyöngyvesszőt, napok óta nem jön össze. A mai kaland (betetőzése mindennek) , hogy rendeltem egy ágyvédő ill. kanapévédő takarót, ugyebár macskák ellen, hogy a szoba ne úgy nézzen ki, mint egy átmeneti szállás.

 S főleg könnyű kezelhetőséget ígértek. A bordó ike(j)ás takaró jó szőrfogó, véd, de nehezen porszívózható. Még azon is lepedők vannak. (Jó bolondok vagyunk.) Szóval ideért a csomag, kicsi volt a doboz, nem is figyeltem mi van rajta, kibontom, fotelbe valót küldtek. Szavam nem lehet, kicserélik, holnapra jön a másik. Csak közben az agyam szállt el, ez már az utolsó csepp volt abban a pohárban. Mondám, menjünk ki a tóhoz, fújt a szél, fújja csak ki a fejem, hátha könnyebb lesz.

A séta jót is tett, hiába a friss levegőn való mozgásnál nincs jobb. Kicsit meg is nyugodtam. Talán ez már az utolsó meleg őszi napok egyike volt. Emlegettük is, hogy micsoda ajándék. S nem tévedés, a kankalint ma fotóztam!

Közben

 

 ... és tényleg zöld az ablaka!Azért a pávák se semmik!

F. Nagy Angéla emlékére

Bevallom, más tollával ékeskedem, s mert nem biztos, hogy azonosak az olvasóink ajánlom a beszélgetést vele, nem tanulság nélküli. Régi riport, valaha én olvastam, s elfeledtem, s változik az ember érdeklődése, a hallgatott műsorok pl. Szellem a fazékból Vinkó József gasztrokulturális magazinja, műsora sok érdekeset mond el nekünk. Abban az átkosban ilyen írások is megjelenhettek.

https://csontnelkul.blogspot.hu/2017/11/elment-f-nagy-angela.html

Mozgásban

  

 Nem értettem, hogy esténként miért a Cifra palota az alatatódalok legelsője. Ezért!

Még mindig film (s más is, kicsit a lelkemből)

 A múltkor egy filmet ajánlottam. Amíg néztem sokáig nem értettem mit is nézek, valamiért mégis kitartottam, ill. pontosabban a filmhez írt egy hozzászzólás nem várt fordulatú befejezést sejtetett. Tényleg nagyot fordult a film, belém ette magát, másnap még a buszokon is ezen törtem a fejem, miért is?

Aztán meséltem róla valakinek, aki kiakadt a poltergeist fogalmon. Fogalmon? Inkább a szó mögötti tartalmon. Tudom, ezeket a természetfeletti jelenségeket nem mindenki fogadja el. A Wikipédiából másoltam ide egy sort, ami fedi a film jelenségeit: " Sokan úgy magyarázzák a jelenséget, hogy azt az ember idézi elő, amely a belső feszültségek alatt álló tudatalatti pszichokinézisének (telekinézis) eredménye." Ez volt a filmen is, de ha nem láttátok a filmet nem akarom lelőni. (Mivel senki nem reagált rá, gondolom nem is  nézte meg senki sem.) Akkor már csak az a kérdés miért is kavart fel ennyire engem a film, hogy napokig a hatása alatt voltam?

Talán azért mert anyámnak egy gyereke volt, az öcsém.

Talán azért, mert felnőttként ha hívtam, s meghallotta a hangom,"ja, csak te vagy"-gyal üdvözölt. Igaz, az is az öcsém egy ideig Ausztráliában élt, akkor is, ez a mondat nagyon fájt nekem, mindig. A hazatérte után is.

Talán, mert az én gyermekeimről nem volt fotó kitéve a munkahelyén, csak az "övéiről", értsd öcsém gyerekeiről.

Talán azért is, mert hozta haza a gyerekem a kórházból vonattal, s beszélgetett valakivel, miközben szedte elő és mutogatta az öcsém családjának fotóit. Rólunk egy fotó sem volt nála, érted anya, egy sem!- mesélte utána a fiam. Rólam, a gyerekeimről szó nem esett, mi nem léteztünk. A számára. Ahogy a nyaralójuk falujában mézért mentem valakihez, s mikor kiderült ki az anyám mesélni kezdett "rólunk". A mézes néni. Az idegen, de egy történet sem szólt rólam, mirólunk. Amikor a harmadikat adta elő, mert látta rajtam amit kellett, s próbálta menteni a menthetőt újabb történettel, ami ismét nem rólam szólt, kifordultam, otthagytam őket. Sírtam.

Aztán mikor meghalt anyám, nem zokogtam, nem sírtam. nem értette a környezetem, a munkahelyem. Magyaráztam volna el nekik? Igaz ez, már évek múlva derült ki, akkor nálam erre a miértre nem kérdeztek rá. Csak elítéltek.

Lehet, hogy ezeket kavarta fel bennem a film? Lehet, hogy emiatt fogott?  S most jól kipakoltam ide, de fene bánja.

Aztán a gyerekkel, már a szülőkkel nézni kezdtük a filmet, ezt a filmet, itthon fejeztem be.  Más műfaj, elgondolkodtató (is), engem beszippantott. Művészetek: szavak és képek. Festészet és irodalom. S még annyi minden más ezek révén, s ezek ürügyén. No, persze van benne szerelem is. Ez a hülye magyar cím, s a romantikus vígjáték megjelölés. Romantikus mehet, de vígjáték?

Apropó szerelem eredeti címe Szavak és képek. Nem értem,féltek, hogy így nem lesz nézője, nálunk?