Úton: reggel, pára, napfény

 

Ritka alkalmak egyike, amikor minden összejön. Reggeli utazás, pára, s a kelő nap, ami lassan világítja át a tájat, szárítja majd fel a párát fent és lent, s egy autó is kell, ami visz a tájon keresztül, mert egy autóbuszt az ember mégsem állíthat meg, hogy álljon le, fényképezni szeretne. Nagyon régóta vágytam ezeket a fotókat!

Az utolsón gondolkodtam, rontsam-e a tájképeket? Ez is része reggelnek, másként, s máshol.

Búcsúzás

 A búcsúzók

 Az oly kedves táj

Elárvultan, bezárva, egyedül

Egy nehéz nap

Az orvoshoz reggel elsőként érkeztem, másodikként behívtak. Ez szupergyors tartózkodás volt. Az ottani körülményekhez képest. A  munkahely felé autózva, látom, kint bagózik a kolléganőm, kezébe nyomtam  a táppénzes papírt, kérve adja át. S majd jövök dolgozni.

Aztán jött két, pénztárcába nyúló  és szükséges pénzköltő hely. Még nem sejtettem ki leselkedik rám a sarokban!? Megérkezett, jött sunyin, aztán lecsapott alattomban. Nem számítottam rá, nem kellett, nem hiányzott.

Igen, ő jött meg, ő a front. A hideg, (Boróka előrejelzése), a szél viharos fordulatokkal, aztán meleg, aztán ismét hideg, s színesítették szélrohamok, el ne bízzam magam. Erre, jelentem esélyem sem volt. Letaglózott, letepert, elfektetett, szétszedett.

Esélyem sem lett egy jó sajtos rúd készítésére sem. Egyszerű: 25 dkg mindenből (margarin, liszt és túró), évek óta gyártom, mondhatni a mestere vagyok a készítésének. Imádjuk. Most úgy mellésikerült, hogy ihaj, elfeküdt az összes. Miért? Ki tudja? Pedig, esküszöm utolsó csepp erőmet kaptam össze, hogy a tegnap begyúrt, s hűtött tésztából elkészítsem. S ekkor jött a meglepetés, ha nem vagyok bamba, már tegnap elgondolkodom. A tegnap előre lereszelt sajt, még csak nem is mutatta a száradás jelét (ezért reszeltettem le előre). Miből készülhetett? Tehenet nem látott az tuti biztos, akkor kiszáradt volna. Miért nem jelzik, hogy köze nincs a tejhez? Izgalmas, sajtos rúd, sajtnak látszó minek nevezzemmel? Minek nevezzem el? Szóval, kiütéses győzelem.

Az un, csőszobából előkerült a múltkoriban üldözött egér hullája, egy ágyneműhalom közepéből. Még, jó hogy rendet csináltattam. Hát ezért nem keresték aztán sosem  a macskáim. Vagy az akkori kicsinálása sikerült tökéletesen, kissé túlzottan tökéletesen.  Ugyebár nem moshatunk. Most nem volt kérdés mit lehet, itt kellett volt, de azt azonnal! Kockáztattunk, szerencsére a rendszer elbírta. (Már mindenre felkészültünk....)

S már csak egy kérdés maradt: a szobában, padlón összehajtva tárolt két előszobai szőnyegnek mitől lett dohszaga? Mitől? Ez itten  a kérdés. Ők tisztításra várnak, úgy érzem, hiába vittem őket szélre, esőre. Mitől lett az ottani ágyon penészes  egy összehajtott párna? Beázásnak nyoma sehol. Akkor mitől? Ablak bukón folyamatosan.

Folytathatnám még, értelme semmi. Nem volt ez elég? Dehogynem! S mindezek közben kifeküdve, lábra alig tudván állni, zsibbadó karokkal én. (Dirigálni, na azt tudtam! Kényszerültem, cselekedni kellett. )

Holnap temetés. Jó kis elő nap. Már csak az Időképben bízom, napsütéses napot ígért nekünk. Remélem, mellénk állnak az égiek.

A reggel és az este

Csak úgy, magamnak, míg el nem veszik ez a blog is, mint a freeblogos.

Cirmákolók 3. (Reggel)

Nézzétek meg!

Ahogy még nem láttad!

Sajnos a videót nem tudom átvenni.

1922-2014

"- Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak...
- Hogyhogy?
- Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak!
És megint nevetett.
- S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel. És szívesen fogsz együtt nevetni velem. És néha kinyitod majd az ablakodat, csak úgy, kedvtelésből... És a barátaid nagyot néznek majd, ha látják, hogy nevetsz, amikor fölnézel az égre. Te meg majd azt mondod nekik: "Igen, engem a csillagok mindig megnevettetnek!" Erre azt hiszik majd, hogy meghibbantál. Szép kis tréfa lesz...
És nevetett újra.
- Mintha a csillagok helyett egy csomó kacagni tudó csengettyűt kaptál volna tőlem..."

Antoine de Saint-Exupéry

Juhász Gyula: A repülő dalol

Már zeng a gép, az űr felé leng
A karcsú szárny és reng a lég.
Már szűk a táj és tűnt az élet
S derengve vár szűz, tiszta kék. 

Ferdülten múlnak a vidékek
És elcsitulnak a zajok.
A földi lárma lassú ének
S én érzem: szállok és vagyok. 

Mi sír alattam, mi nevet lenn?
Nem hallom és nem akarom.
Mint rózsa sírra, hull szerelmem
S alél a földi parlagon. 

Mint csillag, száll alá a sorsom
És úgy iszom e kék derűt,
Mint régi őszökön az óbort
S a bút, ez édes keserűt! 

És hallgatom a lég zenéjét,
Mint hegedűt, mely rég, (be rég!)
Átsírt sikátorok setétjén
Idézve rétek reggelét. 

Már számolom a lenge percet,
Mely új egek felé repít.
Száműzve lelkem, néma herceg,
Nem nézi vén vidékeit. 

Hervadjanak ott lenn a kertek,
Itt égnek új, boldog napok,
Vidám bolygók, dalolva jertek,
Magam is bolygó dal vagyok! 

Túl téreken és túl időkön
Menyasszonyom csókomra vár.
Embermúláson, életőszön
Keresztül surran e batár. 

Hahó, enyészet, ősi hollónk,
Hahó halál, föld varja lenn,
Károgjatok a nagy koporsón:
Én itt bolygok már fönn. Amen.

Nyugodjál békében!