Reményhal 2.

Apám.

Amikor kisűtött a nap

Az esőfelhős bejegyzés társbejegyzése.

Kérdések

Melyik dió dió?

Ami kihull a burkából az jó dió. Ami nem hull ki, s úgy kell kibontani  a fekete burokból az milyen dió?  Hármat feltörtem, ehetők voltak. Akkor mi ez a feketeség? Betegség? Eső  következmény? Álca? Az arányok  a fotón láthatók. És nálatok?

Mi van a fotón?

Ma délután fotókban elbeszélve,

s közben ruhát szárítva, aggódva, ki-bepakolva. Ez volt lent. És fent, no, oda már érdemes volt feltekinteni! Íme.

"Az ember néha azért fél valamitől, mert valami mástól fél." Pascal

"Így szálldosnak a napok,

ködösen, ősziesen, mint a falevelek, olyanképpen." Truman Capote

Cseppek

Kert. Eső után. Kimegyek. Tocsog a víz a lábam alatt, a föld már nem tudja beinni. S a vége még sehol. Már az esőnek.

Tegnap vettem egy vadászesőkabátot. Kellett. Másként nem mennek az utazások. Mire a buszmegállóhoz leértem,  térdig vizes voltam. S még el sem indultam, gyakorlatilag.

A "rosszak" beszorultak, itt kénytelenek verekedni a sok kerti teendő, cserkészés, vadászat helyett. Zsebi, mint a vadmalac. Sáros, de a vizes földet ő sem tudja kaparni. Marad a futás, a csatakos bunda. S végre érni kezd a dió! Egyet kóstoltam az előbb. Ami eddig lehullott (rengeteg, sajnos), rossz volt. Zsebi nagy dióevő. Ha már ő eszi, akkor jó. Zsebitől sokat lehet tanulni.