Oldalak

2012. július 15., vasárnap

A hidegfront

mondhatnám pihenéssel, de lehet úgy is fogalmazni, hogy letaglózta az embert. A hétvégét végre pihenéssel, olvasással, macskákkal való játékkal töltjük. Főzés? Ami akadt itthon, egy kiló újkrumpli, fel  a netre, keresni valami receptet hozzá: rozmaringos, zsályás új krumpli. Isteni, amúgy hús nélkül, magában, egy kis kertben talált mindenféle zöldet befogadó leves után. (A népeknek is ízlett!)

Tegnap egy kisfiú járt nálunk kutyasimogatóban,aki félt a kutyáktól, de megkapta Zsebit pórázzal, amikor náluk jártam. Tudtam, hogy sosem harapná őt meg, mert a labdabirkózásaink során még sosem fordult ez elő. Így is lett, s terápiásan hatott a bizalom, oldotta kutykkal szembeni félelmét. Andris eljött Zsebizni,s úgy megszerette, azóta ő a barátja. S örülnék, ha majd eljön az unokám már együtt játszanának az állatokkal.

Ők pedig a fán alvó macskák, amikor éppen kíváncsian figyelik a fotóst.

 S az olvasnivaló:

Ötvenen felül: új tanya, új élet, új országban régi ház, s némi válság az életében. S egy tévés személyiség nagyon őszinte vallomása családról, szerelemről, a NŐ-ről.

2012. július 13., péntek

A fiók mélyéről

"Rendre felnövünk - és eladósodunk. Törleszteni kell mindazt amit, amit másoktól, felnevelő szüleinktől, testváreinktől, embertársainktól szívjóságban, lélekmelegítőként kaptunk - a hosszú vándorútra.
Emlék, emlékezés, főhajtás azok előtt, akik életük napjait beépítették a gyermekeik életébe."
Sütő András



Anyai nagyapám még első világháborús katonaként, és megöregedve. Amúgy a másodikat is végigharcolta. Nagyanyám, akinek a vérnyomásásn kívül  kutyabaja nem volt megelőzte őt, az örök vándorúton.
Baloldalt anyám, jobbra az öccse. Ha jó az emlékezetem, -mert már senkit erről megkérdezni nem tudok- polgári iskolás egyenruhában fotózták őket.



Ők pedig az apai családom. Az első sorban a nagyszülők, s nagyapám háta mögött áll apám.

Azt hiszem kicsit még turkálni kell a fiókokban, hogy kerüljenek elő emlékek, mert vannak, tudom, emlékszem, csak az a kérdés hol? A szív őrzi őket, most csak és már csak, sajnos, bizonyítékokat keresek az emlékezet mellé.

2012. július 10., kedd

Betörés vagy nem is tudom,

hogy is tituláljam a vörösök anyjának éjszakai tevékenységét? Esetleg illegális behatolás? Inkább! Este tíz körül lefeküdtem, hallok ám valami fűrészeléshez hasonló hangokat, aztán bealudtam. Éjjel ébredek fél kettőkor egy olyan zuhanásra, ahogy egy macska pottyan be az ablakon. (Igen ám, de vagy zárva voltak, vagy szunyoghálózva, sőt a nyitott ablak virágcserepekkel még kis is támasztva két oldalról.) Ez utóbbin követte el  a behatolást, kikaparta, feltépte a tépőzáras szunyoghálót, aztán bebújtak alatta az egyik vörössel, s mire kimentem már az egyik széken nyugiban szoptatott. Ezt nevezem!- gondoltam magamban! S még mondja valaki (mondom én is már vagy százszor), hogy az állatok nem  buták! A nagyságos asszonynak minden esetre megvan a magához való esze!

2012. július 9., hétfő

2012. július 5., csütörtök

Az első egér és a körbeevések


A pici Mózsi egeret fogott, s azon melegében el is fogyasztotta. Mindig mondtam, hogy életre való ő, legfeljebb  a padlásról nem tudott, nem mert lejönni. A másik nagyobb és szebb a pofácskája.

Este sétálni mentünk, s vendégségbe Zsebivel. Hamar megtudtam az utcán hol is kosztos a kandúrunk, mintha itthon nem kapna enni eleget. A mi kosztosunk Hypo, bár ő félig a mienké,  s mi kandúrunk az övék. Hát akkor már két konyha sem elég neki??!!

 S még mindig itt van a gazdája nincs, potyaleső, verekedő és agresszív (akitől Pif úr is valószínű vereséget szenvedett), jelölgető félfarkú macska. Akire a környéken mindenki haragszik, nem is ok nélkül. Miska macskaúrfit is miatta félek kihozni. Köztük is volt némi nézeteltérés.

S "kötik" a szennyestartómat, az esernyőtartó már készen van. Majd megmutatom, ha elkészült.