Oldalak

2012. május 22., kedd

Vannak még

... csodák, csodálatos tanítónők! Íróvendéget kísértem a falunk iskolájába. 10 napja derült ki, hogy a várt vendég megbetegedett, helyette más jön. A gyerekeknek felolvasták a könyveit,  készültek, ahogy mondani szokták. Nemcsak, hogy készültek, hanem KÉSZÜLTEK!!!!! Az író könyvében láthatalanok az állatok. Egy ilyen rajzot kapott, közepén a hatalmas láthatatlan főhös, s körülőtte a szereplők a gyerekek rajzaival.
Maga a találkozó is nagyon jó hangulatban zajlott. S bebizonyosodott ismét, nem a hely számít, hanem az az ember, aki szeretetével, felkészültségével és lelkesedésével csodát teremt a gyerekek közt.

A második találkozóra óvodások jöttek. Szegények kétszer készültek fel egy költő fogadására, az óvónő már nem mert nekik semmit mondani az új lehetőségről, nehogy ismét csalódjanak. Végre csodában lehetett részük, közös játék, mesélés. Jól érezték magukat: a mindenféle kutya, macska s persze más szerepbe bújó gyerekek.

Most csak ennyit, indulnom kell dolgozni, de ezet az örömöt meg akartam osztani a blogolvasókkal. Élmény volt!! Írhattam volna nagy betűkkel......

2012. május 21., hétfő

Újdonságok

Írtam a zöld fűszerek felfedezéséről, tegnap el is készült rozmarinnggal az első étel: rozmaringos csirkemell bacon takaróban. Mennyei volt. Fotót elfelejtettem készíteni, mással volt tele az ember feje.

Gázosunk volt a hétvégén, a hátsó szobánkban nem volt semmilyen fűtés. A telet végigcsináltuk, kipróbáltuk a lehetőségeket, aztán döntöttünk, nem kísérletezünk egy harmmadik fűtéssel, ide is áthozattuk a gázt. Aztán miközben változtak  a szabályok, még  a házon is kellett változtatni ezt-azt ezeknek megfelően. Most két lábon állunk, ha bármi történne van egy másik megoldás is. Azért a ház közepén maradtak  a kályhák, mert így van lehetőség, mert szeretjük, mert....

Bújnak ki a virágaink is, egyre több, s meglepetések is. Viszont a levenduláink nem mennek semmire, pedig szabadföldit vettünk. Vagy amikor kiültettük jött rájuk a hideg idő, s most mikor éppen elindultak, megint rájuk jött fagy? Ki tudja?

S az ember mindig szomorúan jön el onnan. Elköszönök a háztól, a kutyustól, a szomszéd macskától és kutyától, a mi macskánk ki tudja éppen merre jár? Közöltem vele, ha időnként nincs itthon nem kap enni, ne nézzen minket étteremnek. Kandúr, sürgős dolgai vannak...., de akkor is. Érdekes enni mindig magtalál minket, út közben.

2012. május 20., vasárnap

Füzetemből

"Amit csak látunk, amihez nyúlunk, amit teszünk, minden elvetett vagy el nem vetett mag az életünk vagy sorsunk része... Csak az szabadulhat a papucsától, aki beismeri, hogy az övé. Akkor meg se kell szabadulni tőle, a papucs egyszerűen eltűnik.
Boldog csak az lehet, aki elfogadja saját papucsát, a saját létét, kinézetét, családját, képességeit és fogyatékosságait. Aki megtagadja  a papucsát, az megkeseredik, élete végéig csak keresgélni fog, és örökké úgy érzi majd, többre hivatott. Nemcsak  a tetteink, de mulasztásaink is örökre velünk maradnak."
Abraham Verghese






Ajánlom olvasásra!

2012. május 19., szombat

Egy újszülőttnek

minden vicc új, s egy újsütetű kertésznek minden zöld fűszer szenzációt jelent, s alig várja, hogy kipróbálja. Én éppen bazsalikommal, kakukkfűvel és zsályával próbálkozom pizzán. Már alig várom az eredményt.



A kertben a kakukkfű nem akar nőni, nem értem miért. Ástam ki belőle előre a virágoskertbe, itt úgy tűnik beindul.

Tegnap kertünk "száműző" részében a csicsóka mellett felástunk egy darab földet. Ezt is gyomtalanítani kellett, "kirázni", de olyan volt a kezünkben mint  vaj. Kicsit sánta a hasonlat, de remélem érzékeltettem, amit akartam vele. Beletettük  a kicsírázott krumplit, ez amolyan botcsinálta krumpliültetés lenne. Mellé karó köré babot, s kukoricát, mert elől elkapta a fagy.



Érdekes, ahova a veteményes kertet tettük, kőkemény a föld, de öntözni közel van. 

 
A tegnapi ásás nehezen közelíthető a hepehupás kert miatt. (Elődeink ide töltötték ki, s borították be földdel az építési törmeléket, s eddig virágoskert volt náluk.) Viszont puha a föld, könnyű dolgozni vele..... S gondoltuk beborítjuk a kaszálás "eredményével". (Szalmabála helyett széna.) Közben beugrott, lehet, hogy a zöld fű jobb lett volna takarni. Tehát, még nem takartunk, csak vetettünk. (Azóta már olvastam, amit sejtettem, is, a szénában nem kívánatos magok élehetnek, tehát kell majd szalmabálát szereznünk.)



Nekem néha nagyon nehéz csinálni, hamar kifáradok, fáj mindenem, de nagyon élvezem. Vénségemre....

2012. május 18., péntek

Ahogy a természet...

... átveszi az uralmat a régi házak felett. Szükség van-e rá? Megmenthetők lettek volna? A maga nemében mindegyik szép ház volt, lett volna vagy lenne? Van, amelyiket könnyen rendbe is lehetne hozni!
És ez csak pár fotó azok közül, amelyeket jártamban-keltemben fényképeztem. Bevallom: néha a szívem szakadt meg!