Füzetemből

Mindenből kettőt tartsunk kéznél, ami az élethez kell. Ekkor az életünk is kétszer annyit fog érni.
Két mosolyunk, két kedves szavunk legyen egy helyett. Megkettőzött szeretet, türelem, jóindulat - az élet mindennapos kellékei.
A jóból, a kellemesből tartalékunk legyen, hisz kétszeresen kell azt osztogatnunk. A természet bölcsen gondoskodott az egyről: társat rendelt mellé, hogy törékenységétől megóvja. A férfihez a nőt a nőhöz a férfit. Az emberhez embert. A szeretethez szeretetet.
Mindenből kettőnk legyen. Így ha apadna a szeretet, fogyna a türelem, csappanna a jóindulat, ott a tartalék a kezünk ügyében. Tudjuk, hogy hol keressük őket, és boldogságunk is megduplázódik.
Tatiosz: Tartalékok

Otthon 10 nap után

10 napig voltam távol otthonról. Most hol van az otthonom? Van szívbéli otthonom, ez a HÁZ-unk, s van a lakásom. Utóbbiba már vasárnap megérkeztem, várt rám a "szerencsétlen" kiéhezett macskaúr. No, nem mintha nem kapott volna enni, ellátták, sőt szeretgették is tisztességgel, mégis az eltelt 3 nap alatt egy menetben eszik, s eszik, s megint eszik.


Aztán itt van a házunknál a másik macskaúr: Pif. Jöttem, megláttam, s megrémültem. Szemei gennyben, az egyik sebesülten (most finom voltam), s ahogy látom fogyott is némileg. Csak nem kezdődött meg a szezon? Már az udvarlási, s a velejáró harcok, verekedések szezonja? Januárban? Hát nemcsak az idő bolondult meg, a macskák is? Meg bizony! Telefon állatorvosnak, volt tulajdonosnak, konkluzió: neki száz élete van, semmit nem enged, autóba ülni vele nem lehet. (Most nincs autó, macskahordozó stb.) Hagyjam, majd meggyógyul. Azért elkaptam ő uraságát, s némi kamillával kimostam a szemeit, adtam táplálékot, s ő azon minutában el is tűnt. Meglátjuk mi lesz holnap?! Vajon mit látunk holnap?

10 nap távollét, 10 fűtetlen nap. 8 fok fogadott a házban. Sok ez vagy kevés? Már rutinból fűtök, de hiába mutat a hőmérő többet, az épület kihűlt, itt bizony keményen kell még fűtenem. Húznak a falak.

Azért, ha egyedül is, de nagyon jó érzés volt HAZAjönni!

Díjat kaptam,

s köszönöm Ágnesnek, kicsit későn, de a helyzet így hozta. Meglepett, s nagyon örülök, jólesett, hogy gondoltál rám!

Jöjjenek akkor a díj kötelezettségei, mert ezekkel is jár:

1. Vedd át a díjat
2. Köszönd meg, akitől kaptad
3. Tedd ki a blogodra
4. Add tovább másik 4 blognak
5. Írj magadról 3 dolgot

Akiknek továbbadnám:

1. Móni a Hendimédi- a nemez csodái blognak,  azokért a csodákért, amiket Móni készít, de szívem csücskei a főoldal királylányai, ha rájuk nézek számomra egyből kiragyog a nap 
2. a Wang folyó versei  blognak, mellyel csak most ismerkedem, de csodás szellemi élményekben volt eddig részem
3. Andrea Réka, a BoldogSzer blogért, a vállalásukért, a szellemiségéért
4. Juhmeli, aki Egy csepp kert blogjában  hatalmas lelkesedéssel ír kertépítéséről, s azért a lendületért, ami e kert bemutatása mögött van

Három dolog magamról:

1. Macska nélkül lehet élni, de nem érdemes, akkor is, ha öntörvényű, ha érdekállat (vagy nem az, nemcsak az?)
2. Szerelmeim: a Magas Tátra és Erdély, mindenestől
3. Mostanában nagyon sokat tanulom a türelem erényét. Erény vagy csak türelem, mert nem jellemző rám, de az élet csak hozza, hordja elém a türelmet igénylő helyzeteket. Vénségemre mit meg nem élek!

A nyeremény átvétele

Az Egy csepp falusi élet blog hirdetett egy versenyt, melynek nyertese lettem. Kértem Zsuzsát, a blog íróját, hogy személyesen vehessem át az ajándékot. Ennek oka volt az is, hogy kíváncsi voltam Bogira, akit még kölyökkutyaként láttam, s immár többgyermekes kutyafiatalasszony. S másrészt szívem csücske falujuk Ganna,  s náluk is többször vendégeskedtünk, s a falu végi házban mindig nagyon jól éreztük magunkat. A legelső szempont ez a legutolsó volt, titokban. S a ronda kíváncsi lényem: volt a faluban néhány csodálatos és üres parasztház, eladók, kíváncsi voltam eladók-e még? Igen! Mondjam még?

Jó volt találkozni Zsuzsáékkal, elcsodálkozni Bogin, aki fekete kölyökből szürke felnőtt lett. Megismerkedni a blogon látott macskákkal. Egy szóval jó volt ismét Gannán, ha csak egy félórára is.

S jöjjön egy kis gannai történelem:

A kihagyhatatlan keresztjeim egyike.

Az a bizonyos ház! Eladó...

Amikor még a Pillanatképek bejegyzés nagylánya egyéves volt!

Pillanatképek

Ezt próbáltam megvágni, nem ment, nagyon kásásak lettek a lányok, így meg sok a kacat. Viszont az a nagy figyelem!!

 Nagyon sok mozgóképet töröltem, a gépem is rossz, lassú, a lányka meg gyors, szemfényvesztően gyors...

Kedves Ágnes,

érthetetlen módon nem tudok a blogodra fellépni, ill. most már valami hátsó útról bejutottam, de üzenni most sem tudok.

Köszönöm a rámgondolást, vendégségben olvastam, de ott ennyire volt lehetőség. Mihelyt módom lesz folytatom amit küldtél nekem.
Holdgyöngy

Gyermekszáj

Kaptam ideírtam, aranyos, jellemző. A poén, hogy óvónő küldte nekem!

Miért is ideges az óvónéni?

A gyerek nagyon kínlódott, hogy felhúzza a csizmáját, erre hát odament
neki segíteni az óvó néni.
Bizony nagyon leizzadt, amire a kisfiú lábára felráncigálta a csizmát,
ám alighogy letörölte a homlokáról a verejtéket, a kis srác azt
mondja:
- Óvónéni, fordítva van a lábamon a csizma.
A nő látta, hogy a gyereknek igaza van, hát gyorsan lehúzta róla, és
ismét nagy kínlódások közepette, most már rendesen felcibálta a
kissrác lábára. Ekkor a kisfiú megint csak megszólal:
- Ez nem is az én csizmám!
A nő egyre idegesebb lett, őrült tempóban lerángatta a gyerek lábáról
a csizmát, miközben az folytatta a mondókáját:
- Hanem a bátyámé, csak ő már kinőtte, és ma reggel ezt adta rám az anyukám.
Az óvónő már lilát látott, de uralkodott magán. Ismét ráadta a kisfiú
lábára a csizmát, pedig még mindig nagyon sok tuszkolást igényelt a
művelet.
- Na, végre, gondolta az óvónő, majd megkérdezte a gyereket:
- Pistike, hol a sapkád?
Mire a gyerek:
- A csizmámban!