s nem is emlékszel, hogy s mint történt, de megtörtént, letörölted az összes fotót a gépedről. Letörölted az unokáid kis portréit, le a k-i házak (ráadásul újonnan felfedezett házak) fotóit, le a kapualjét, ahova behívtak(!!!), mikor látták, hogy az épületet fotózod. Minden odalett. Két napi ténykedésed eredménye. S, mert útra kelsz, már nem is tudod pótolni. Majd, majd valamikor, majd tavasszal, majd egy másik esztendőben, másik évszakban. Majd....
S amit még sikerült fényképezned, mert ott volt két leányka, s próbálkoztál, lested a pillanatokat, akkor jöjjön pár fotó.
Az evő, az önállóan evő, az egyedül evő (némi következménnyel, némi elázással, viszont EGYEDÜL!!!).
Az örök hajtekerés (Kitől örökölte ez a gyerek? Vajon kitől?)
Elmélyülten
Nemzedékek, s kérdezhetjük: "Kire ütött ez a gyerek?"
