Oldalak

2012. január 25., szerda

Díjat kaptam,

s köszönöm Ágnesnek, kicsit későn, de a helyzet így hozta. Meglepett, s nagyon örülök, jólesett, hogy gondoltál rám!


Jöjjenek akkor a díj kötelezettségei, mert ezekkel is jár:

1. Vedd át a díjat
2. Köszönd meg, akitől kaptad
3. Tedd ki a blogodra
4. Add tovább másik 4 blognak
5. Írj magadról 3 dolgot


Akiknek továbbadnám:
  1. Móni a Hendimédi- a nemez csodái blognak,  azokért a csodákért, amiket Móni készít, de szívem csücskei a főoldal királylányai, ha rájuk nézek számomra egyből kiragyog a nap 
  2. a Wang folyó versei  blognak, mellyel csak most ismerkedem, de csodás szellemi élményekben volt eddig részem
  3. Andrea Réka, a BoldogSzer blogért, a vállalásukért, a szellemiségéért
  4. Juhmeli, aki Egy csepp kert blogjában  hatalmas lelkesedéssel ír kertépítéséről, s azért a lendületért, ami e kert bemutatása mögött van
Három dolog magamról:
  1. Macska nélkül lehet élni, de nem érdemes, akkor is, ha öntörvényű, ha érdekállat (vagy nem az, nemcsak az?)
  2. Szerelmeim: a Magas Tátra és Erdély, mindenestől
  3. Mostanában nagyon sokat tanulom a türelem erényét. Erény vagy csak türelem, mert nem jellemző rám, de az élet csak hozza, hordja elém a türelmet igénylő helyzeteket. Vénségemre mit meg nem élek!

2012. január 24., kedd

A nyeremény átvétele

Az Egy csepp falusi élet blog hirdetett egy versenyt, melynek nyertese lettem. Kértem Zsuzsát, a blog íróját, hogy személyesen vehessem át az ajándékot. Ennek oka volt az is, hogy kíváncsi voltam Bogira, akit még kölyökkutyaként láttam, s immár többgyermekes kutyafiatalasszony. S másrészt szívem csücske falujuk Ganna,  s náluk is többször vendégeskedtünk, s a falu végi házban mindig nagyon jól éreztük magunkat. A legelső szempont ez a legutolsó volt, titokban. S a ronda kíváncsi lényem: volt a faluban néhány csodálatos és üres parasztház, eladók, kíváncsi voltam eladók-e még? Igen! Mondjam még?

Jó volt találkozni Zsuzsáékkal, elcsodálkozni Bogin, aki fekete kölyökből szürke felnőtt lett. Megismerkedni a blogon látott macskákkal. Egy szóval jó volt ismét Gannán, ha csak egy félórára is.

S jöjjön egy kis gannai történelem:


A kihagyhatatlan keresztjeim egyike.

Az a bizonyos ház! Eladó...

Amikor még a Pillanatképek bejegyzés nagylánya egyéves volt!



2012. január 23., hétfő

Pillanatképek




Ezt próbáltam megvágni, nem ment, nagyon kásásak lettek a lányok, így meg sok a kacat. Viszont az a nagy figyelem!!


 Nagyon sok mozgóképet töröltem, a gépem is rossz, lassú, a lányka meg gyors, szemfényvesztően gyors...



Kedves Ágnes,

érthetetlen módon nem tudok a blogodra fellépni, ill. most már valami hátsó útról bejutottam, de üzenni most sem tudok.

Köszönöm a rámgondolást, vendégségben olvastam, de ott ennyire volt lehetőség. Mihelyt módom lesz folytatom amit küldtél nekem.
Holdgyöngy

2012. január 22., vasárnap

Gyermekszáj

Kaptam ideírtam, aranyos, jellemző. A poén, hogy óvónő küldte nekem!

Miért is ideges az óvónéni?

A gyerek nagyon kínlódott, hogy felhúzza a csizmáját, erre hát odament
neki segíteni az óvó néni.
Bizony nagyon leizzadt, amire a kisfiú lábára felráncigálta a csizmát,
ám alighogy letörölte a homlokáról a verejtéket, a kis srác azt
mondja:
- Óvónéni, fordítva van a lábamon a csizma.
A nő látta, hogy a gyereknek igaza van, hát gyorsan lehúzta róla, és
ismét nagy kínlódások közepette, most már rendesen felcibálta a
kissrác lábára. Ekkor a kisfiú megint csak megszólal:
- Ez nem is az én csizmám!
A nő egyre idegesebb lett, őrült tempóban lerángatta a gyerek lábáról
a csizmát, miközben az folytatta a mondókáját:
- Hanem a bátyámé, csak ő már kinőtte, és ma reggel ezt adta rám az anyukám.
Az óvónő már lilát látott, de uralkodott magán. Ismét ráadta a kisfiú
lábára a csizmát, pedig még mindig nagyon sok tuszkolást igényelt a
művelet.
- Na, végre, gondolta az óvónő, majd megkérdezte a gyereket:
- Pistike, hol a sapkád?
Mire a gyerek:
- A csizmámban!



2012. január 14., szombat

Januári délután





A nagy hóesés után sétálni indultunk a falu határába. Eredetileg kutyasétáltatás kipróbálásnak indult, végül ő maradt , mi mentünk felderíteni a terepet. (A dolog poénja: a mezőn belefutottunk egy fiatal párba kutyával, hozzánk pedig már előtte csatlakozott egy kutya...) Mindig mondom, hogy a fotózás a pillanat művészete, s legyen az embernél mindig fényképezőgép, mert mire magadhoz veszed, változnak a fények, s amit megörökíteni akartál - már tovaszállt.
Gondolom ezek a fotók magukért beszélnek, mert mire visszafordultunk a Nap már szállt alá, fény sehol, elszállt a csoda pillanata.