Mondtam én , hogy nem hiába sóhajtozom,

mert az lett a nyavalygás vége, hogy az orvos javaslatára vettem Milgammát (N), mert lépni alig tudok, alkalomadtán a lépcsőjárásom gyalázat. Bedurrant valami.

Tegnapelőtt megjelent Cirnyó, félig evett, aztán pár órára szó szerint beájult a ládán. Felébredve befejezte az evést, s eltűnt azon tépetten, ahogy hazajött.

Az Öregasszonyt sem láttuk vagy 4.5 napja, már siratom. Mózsi is csavarog állandóan. Nép- azaz macskakonyha vagyunk. Csak Bársinka alszik bent, a fotelben, legyen már itthon is macska.

A kívánságok: 

Ez még születésnapi volt:

 

S egy kis téltavaszi hírmondó:

 Kikeleti bangita

 Rózsa...

 A Varázsmogyoró hóra-fagyra teljes virágzatban.

 Japánbirs

 Nárcisz

 Tulipánok és a krókuszok. Ismét a későbbiek tartanak előbbre. Ki érti ezt?

Elgondolkodtató

http://szemlelek.blog.hu/2018/02/13/menekulunk_a_valosagtol?utm_medium=indapass&utm_campaign=inda_notification&utm_source=notilayer&utm_source=fejlec_bloghu&utm_medium=noti-dropdown&utm_campaign=fejlec

Ti hogy vagytok

e havazós világban? Nem a hóval van gondom, hanem valami nem stimmel velem. Tegnap városban jártunk, vásárolni, dolgokat intéztünk volna, ma találkozóm lett volna, hát az autóból alig tudtam kiszállni. Feküdtem egész délután, alig létezve, mindenem fájt, főleg a végtagjaim, forgóm. Alig vonszoltam magam. Nem vírus, az biztos.

Ma sem jobb a helyzet. Nem értem. Szégyellem magam a tehetetlenségem miatt, de nem bírok, keveset bírok. Feküdnöm kell.

Amúgy a háromlábú Mózsi ki tudja merre van, nem jött meg reggelre. Öregasszony, aki műtve van, két napja nem jött meg, csak Cirnyó úrfi érkezik hűségesen - enni, s aztán megy is sürgős dolgaira.

Így élünk mi ebben a végre havas világban.

A nagyon várt

 Annak idején, amikor először jelent meg a Régimódi történet, rajongtam érte. Aztán egy bogaras gimnáziumi magyar tanárnő pletykás könyvnek minősítette, döbbenetemre. Megdöbbentem, mert azért írtak már családregényeket/történeteket előtte is a világirodalomban, s a történetet semmiképpen nem pletykának éreztem. Annak ellenére, hogy mélyen leásott családjuk múltjában. Szabó Magda, akinek a nevét írhatnám ide csupa nagy betűvel is.

Évekig próbáltam jó leány lenni, megfelelni. Évtizedeknek kellett eltelnie, míg mertem vállalni magam olyannak, amilyen vagyok, s ne mások elvárásai szerinti ember legyek. Vállalva a magányt, a kiközösítést.(S 65 évemmel még máig nem tudom/merem bevállalni magam teljesen, a gyengeségeimmel.)

Újabb családregény került elém ( http://www.maszol.ro/index.php/kultura/86325-elt-nt-asszonyok-nyomaban-gerloczy-marton-iroval-beszelgettunk), s végre hozzám is. Nagy várakozás  után kezdtem el olvasni.

Családtörténet, asszonysorsok, híres és erős/erőszakos férfiak árnyékában. Árnyékban, mert nem tudtak, nem mertek kitörni, míg el nem érkezett az a nemzedék, aki váltott. Nők nemzedékei a nagy Magyarország határain belül, de országhatárokon belül és túl, ahogy az élet, háború, vagy a kényszer szülte határok követelték, kényszerítették. S mellettük ott voltak a férfiak, többféle rendű és rangú és nemzetiségű, s nem utolsó sorban a nagy költő, Áprily Lajos. S mikor hozzájutottam beszippantott, az utóbbi napokat vele töltöttem, éjszakába nyúlóan. Ott voltam Kolozsváron, Erdély falvaiban vagy városaiban, a pusztaszentgyörgyi házban, velük éltem. A lányokkal, az anyákkal, az öregedő asszonyokkal. A könyv azt hiszem nem csak egy család regénye, hanem az ország története is. Sokféle nemzetiségével, széttörésével, a háború poklával.

Ezek meg csak úgy...
Szabó Magda egyik regénye a hattyúnyakú teáskannával vagy csészével kezdődik. A Régimódi történet? Nem emlékszem, e könyv borítóján egy régi teáscsésze van.

Borsos Miklós életrajzát olvasva, ő is Erdélyből, Nagyszebenből indult. E regény főleg Kolozsváron játszódik.  Ott vannak a gyökerek, ott volt a könyv bemutatója.

Más.
S megjelent egy könyv: Magdaléna. A másik Für Elise nyomában, a folytatás lett volna, ha... most megpróbálták összerakni, meglévő töredékekből, írásrészletekből, stb.. Kíváncsi vagyok.

Könyv, film

Julieta 

 a film, s ami alapján készült a könyv:

 

Kár, hogy amikor friss volt az élmény nem írtam róla. Mindkettő más, ahogy a műfajuk is. Szeretem  a szerzőt, ahogy a női lélekről ír. Döntsétek el. S Tami is az ő könyvét ajánlotta, az is lehet, hogy e három elbeszélés ebben a kötetben is olvasható.

Amúgy ismét szakad a hó, nagy pelyhekben....

Séták

Tegnap elindultunk, a tíz centis fagyott hóban alig tudtunk lépkedni, felfelé. Az utat autók járták össze, saras volt. Az erdőbe benéztünk, ugyanez, nem vállaltuk.

 Mára kiszámoltuk , hogy melyik helyre menjünk tekintettel a sárra. Nem odamentünk, elmentünk kedvenc tavunkhoz, körülnézünk, vissza is fordulhatunk. Egyedül voltunk, horgászok sehol, természetesen, de a nyomok alapján már jártak előttünk. Körbejártuk a tavat, félúton láttuk, hogy érkezett egy kutyás család,s mire visszaértünk egy pár. Tehát mindig akad vállalkozó, akármilyen az időjárás. (Pedig, bevallom, eleinte féltem egyedül, bármi történhet az emberrel. Megcsúszik, stb. Vadak.... Láttuk a hóban a nyomokat. S ha Zsebi nagyon bújik, akkor szagot érez.)

 Az út volt fagyott, havas, saras, csúszós és köves. Ahol sütött a nap, olvadt, más részeken tartotta magát a hó.

 

 Ez a kedvenc részem, a kidőlt fákkal, most a hótól új rajzolatot mutatott.

 Árnyék felé fotózva.

 

Élmény volt a séta, friss levegő, szikrázó napsütés, némi hóval tetézve. Holnap ismét havazik?

Akik nem hagyják magukat!