Megtaláltam, ezt is!

Szabó T. Anna: Kavicsvers

Van pirargirit, bournonit, tennentit és antracit,
spinell, korund, piroluzit, perovszkit és ilmenit,
oktaéder, romboéder, prizmaforma és amorf,
fehér karcú, opak fényű, szálas, kontaktmetamorf,
hidrotermális telérek, üledékes kőzetek
termeljék, vagy hengergessék kruppos téli tengerek,
esetleg a nyálkás őszi Nizza hordja partjain -
a kő lehet opál, kalcit, limonit vagy turmalin,
ónix, kvarc, rodokrozit vagy hópehely-obszidián,
mindenképpen drága kő lesz, hiszen egy szemet kíván,
egy kezet, ki megtalálja, kihalássza sok közül,
hazahozza égen-földön - csak az a kő üdvözül,
csak az él, kit megtalálnak, néznek, fognak, osztanak,
az a kő, mit ajándéknak adnak, éget, mint a nap,
kiválasztott, aki adja, és kiválasztott a kő,
hiszen még egy ugyanilyet nem teremt a nagy Idő,
osztálya van, rendje van, de formája különleges,
egyetlen kő, neked adják, ilyen nem lesz, csak neked,
aki kapja, méltán boldog, hiszen kiválasztatott:
mint kavicsot, megtaláltak - én is egyetlen vagyok.

 A festett és rajzolt kövek ajándékok. Az egyéb köveim fotói nem kerültek elő. Ez, a véletlen műve. Mikor kerestem, ezt sem találtam.

Türelem fotót terem

Estére csak megtaláltam. 2011. Három éve. Most volt, virágzott egyetlen tő.

Az embernek

mindig éreznie kell, hogy mikor szorítja össze a fogát, s csakazértis, s mikor van, amikor legyőzetik.A tegnapi a legyőzetés napja, a pusztulat napja volt számomra. Egész nap feküdtem, kivéve mikor az éppen a tegnapon érkező megrendelt virágokért (palántákért) kellett elmennem. Aztán hosszas számvetés, egyeztetés, időjárás figyelés eredményeképp ma hajnalban eszi, nem eszi alapon kivinni a házhoz, s beásni.

Mire végeztem  nap is mellém szegődött, s kisütött, felvidítva  a lelkem. Viszont jönnöm kellett vissza, mert "magad uram, ha szolgád nincs" be kellett vásároljak, már kicsit az ünnepre is. Azért a mai napom össze nem hasonlítható a tegnapival, mert ha már úgy kezd, ahogy tegnap  palánták ide, palánták oda, maradok. Még sosem rendeltem növényeket, most viszont kék és vörös színkompozíció kínáltatott, s nem tudtam kihagyni. A kolléganőim meg választottak epret, s folyton termő paradicsomot. Ki, ki a maga ízlése szerint. Úgyhogy, remélem a tavalyi sárgulást idén színes virágágyás váltja majd fel. S ezzel befejeztem a kertivirág és bokor projektet, idénre, vagy tavaszra? Meglátjuk, mert némi átültetés lehetősége azért mutatkozott, de ezzel úgy látom várnom kell az őszt. A nagy veszteség a törpeírisz lett. A bejárati ajtó előtti kilépő előtt virágzott költözéskor tömött sorokban. S a hozzá nem értés betemette földdel a rizómákat, mire kiderült a napfény élteti. Késő volt. Aztán ott járunk be, ez pedig óhatatlan taposást jelentett. S a burkoló is tett az ősszel a betemetés (az ő szemszögéből védelem) érdekében néhány lapáttal rájuk, földet. Azt hiszem ez lett szegényeknek az utolsó földhányás. A maradékot mentenem kell majd egy megfelelő helyre. Nagyon szerettem őket, első tavaszi virágunk volt, költözéskor.

Április

 

"Fáraszt e gyors tavasz ma engem,

de új látvány csodája lebben

esős napok varázsakép. "

Gérard de Nerval

Könnyek

Könyvtár, olvasó, akivel kutya-és macskasétáltatásból is ismerjük egymást. Folynak a könnyei, a kezük közt halt meg  a kutyájuk, szívelégtelenségben. Utcai vegyes volt, egyes macskákat nem szerette, de lelke volt és szíve.

Eltelt néhány hét, ismét a könyvtárban, folynak a könnyei. A fia hozott új kutyát, valami külföldi, fajtiszta, ritka, 5 hónaposan akkora mint egy vizsla. Ő kutyától szeretethez szokott, próbálta megsimogatni, odakapott. Idős, ha neki kell majd a 40 kilós kutyát sétáltatnia,  hogy is lesz majd? De leginkább a felé irányuló szeretet hiányzik. Az árát meg sem merte kérdezni. Nála laknak, azért neki is lett volna néhány szava az új szerzeményhez, szerzeményről. A kutya a gazdáját imádja, egygazdás, jegyzi meg.

S ahogy az előbb gondolkodtam, lehet, hogy egy ilyen kutya volt egy film főhőse, aki Richard Gere-re várt mindig az állomáson?

Gyermekvers

"Kossuth rádió Budapest,
Kiöntöttük a levest,
árvíz, árleves,
végre valami érdekes.

Levesben úszik a ház,
minden csupa kulimász."

filmszakadás...

Takarítok, s közben rádiót szerettem hallgatni. Ma reggel beúszott ez a vers, sokat mondogattam a gyermekeinek anno.

Ennyi. Ennyi! Ennyi?

Tegnapra

Vitéz Ferenc: Varázsszer

Kell bele magány, kell bele társ is.
Kell bele élet, s kell a halál is.
Kell kicsi félsz és félelem is: nagy.
Kell bele nap, hold, s távoli csillag.
Szerelem is kell, ölelés és görcs.
Kell bele gyökér s vastagodó törzs,
meg a nőtt lomb és füttye madárnak.
Kell bele mosoly, kell bele bánat.
Retinák s a szem mögött az álom,
kell büszkeség és a szánom-bánom.
Kell utazás is, vad hullám-emlék,
kell a mennyország, és kell a nemlét.
Kell bele homlok s hajlabirintus,
kell gyönge járás, és kell a virtus.
Gondolat is kell, bele a lélek,
egy kis könny, kicsi bú, s kell egy vércsepp.
Messzi út is kell, várakozás, bölcs,
mint ki erdő méhe-szülött tölgy.
Kell bele pihe szó és harang zúgása,
s kell, hogy ki megjön, valaki várja.
Kell egy háztető s padlás sötétje,
kell a gyerekkor virágos rétje.
Hancúrozás kell szénabogolyban,
s elrejtőzni kell kiflinyi holdban.
Kell fegyelem még: fénye alázat.
S kellesz, gyönyörűm, vesd le ruhádat.
Kell a kezed, szád szép íve is kell,
s vén szárnyú kamasz, aki nem ismer.
Kell hűvös este s ránca mosolynak,
hajnali forrás, őzike holnap.
Szemem becsuknám. Simogatnálak.
Vakon tanulnám ma azt, hogy nálad.

Dsida Jenő: Szökevény a fák közt

. Úgy-e, kedveském, itt maradunk, e tájon, e zöldben,
          e fák közt, lepkevirág közt, lombkoronák közt,
          itt érik lassudan őszre nyarunk.
Nem megyünk vissza.
Itt maradunk.
Itt maradunk és jók maradunk, remete férfi és
          remete nője, szentek, az egymás két szeretője.
Lengeteg édes hangulatokkal járjuk az ordas
          rengeteget, és csiklandó fura fordulatokkal
          fogok regélni rengeteget. Mialatt odafent
          sugaras pihenésbe borul össze az őslombok
          pihegése s arcodon árnyuk zöld szine reszket,
kéklő szemedet karikára mereszted.
Festeni is fogok. Csodaszép lesz!
Mindenegyes képem csodakép lesz. Ha lehullott
          lepled a part porában s cuppan alattad a kék
          aranyos tó, angyalt pingálok, mint a régi Giotto,
tested mását a lelkem sugarában.
Kampós bottal, egyszerű pásztor, mászom a csúcsot
          s napkihúnyáskor - távoli hívásodra feleletül -
          megnyúlt árnyam a völgybe vetül.
Gondtalan évek. Mintha hajamba tűznél valami
          súlyos fényszóró virágot, úgy érzem az égen a holdvilágot.
Pislogó piros rőzsetűznél, végtelen erdőn, halk
          dalok közt, lassan lépkedő angyalok közt
          simulok hozzád a lágy mohára... Zsongó gallyak közt, angyalok közt
készülünk a kedves halálra.