S nézzétek, oly rikán találni ilyen ereszcsatornat, összefolyót. Mutattam az unokámnak, lásson csodát!
Kőszegen a műemlék hazaknál figyeltem meg, egynél ott is. S kértem, hogy nyitott szemmel járjon ezeken az utcákon.
nem értettem, hogy a szomszédból kapott fáklyaliliom miért nem ered meg, nem nő? Mire rájöttem: csigák. Az iringókat tavasszal rendeltem, cserépben szép palántaként ültettem ki őket: csigacsemegének. Most egy nagyobb cserépben várják, hogy valami biztos és jobb helyre kerüljenek.
Borágó palánták, egy cserépből, kettő a fűszerkertből lett támadás áldozata. Őket itt hagytam, várok. A pillangóvirágokat egyenesen ide vetettem, kiültethetem vajon őket?
A gyönyörű színű kasvirágot tarra rágták a fűszerkertben, kezd ismét kihajtani. Bazsalikomokat ki sem mertem ültetni.
Ők is mentések...vagy inkább előre mentések. Nekünk nincs télre tároló helyünk, ezért nem cserepeztem soha. S megvolt a ma reggeli ollózás is. Nem voltak sokan, de lent a gyümölcsös részen igen. S tudom még egy is potenciális százat jelent. Legyen szép napotok!
hogy korábban ha kimentem a kertbe az öröm,nyugalom és feltöltődés helye volt. Mostanában még ki sem értem már elkezdtem a gyilkolást. Fájt, sajgott a derekam az állandó hajoldozástól, a lehetetlen testtartástól a lehetetlen helyekre való belépések miatt. Sokszor azon gondolkodtam, most hogy lépek ki/viasza innen? Most új csodaszer a meztelen csigák ellen, még nem próbáltuk, van még méreg, de amellett is kiegészítőnek kellett az olló. Mert ezek úgy is felmentek mindenre, ahogy mondják nem néztek se isten, se embert.
Azért eljött a kerti örömködés ideje is, természetesen, csak valahogy e bús, szomorkás, felhős reggelen eszembe jutott mindez.
