Akik rossz helyre nőttek, ettől még dúsak, csodaszépek. Ő pedig a gyöngyvessző. Gyöngy, virág és cserje.
Szegények, nem tudnak nagyra nőni. Új talaj kellene, nem megy. Ásás, kapálás letiltva. Ráadásul a virágzót a csigák megrágták, de összekapta magát. Minden reggel rohanok hozzá, él-e? Szép-e? Ezek a csigák amúgy tragédiák. Azok.
A sok esőtől, s ami a szomszéd melléképületeiről folyik át elengedték magukat a bokrok. Győzöm elkötözni, metszegetni őket, hogy minden növény lehetőséget kapjon. Ők is ilyen bokrok mögött megbúvók, de nem hagyták magukat.
Itt éppen esőre vártam, s mert az ember kórházban van, hát én locsolok. Limitált adagban "cipelem" a vizet, baj ne érjen. Aztán felszereltem a fürdőbe a slagot, s mire meglocsoltam azzal, másnap reggelre, tehát éjjel megjött az eső is. A baj, hogy a gyűjtőbe nem folyik a víz, egyenes a cső, szerelni kellene. ezt sem merem vállalni. Szörnyű ilyen tehetetlennek lenni, szörnyű. Amúgy lent a kertben is méteres a fű. Valamikor félig levágta az ember, aztán sorsára maradt. Kellene keresni valakit, aki lekaszálja. Kellene. Én is átmentem Pató Pál üzemmódba. Én IS:
Mostanában többet utazom, a személyim a mobil tokjában van. esett az eső, van még ültetendő hagymám. Mire kiérek a kertbe jut eszembe, hogy talán nem most kellene ezt megtenni. Továbbmegyek, a személyim a földön. Milyen jó, hogy mégis kijöttem a kertbe. Fotóztam, kicsúszott.
Érdekesek ezek a növények. Egy ágyás, két méterre egymástól, mocsári hibiszkusz. Az egyik legalább 30 centis, a másikról már lemondtam, hogy újat kellene hozni helyette, erre látom, hogy törnek fel a hajtások. 3 hét különbséggel, legalább. Más hely, szerencsevirág. Nagyon benőtte a területet egy futó talajtakaró, kicsit megtépkedtem, miután lemondtam a szerencsevirágról. Az előbb látom a kibújt centis kis hajtást.
Bodza is a kert, most van virágzása teljében.Összeraktam egy adag szörpnek valót, érik.
S a meglepetés, a cserszömörce, ilyen pompás virágzása még sosem volt.
