Itt éppen esőre vártam, s mert az ember kórházban van, hát én locsolok. Limitált adagban "cipelem" a vizet, baj ne érjen. Aztán felszereltem a fürdőbe a slagot, s mire meglocsoltam azzal, másnap reggelre, tehát éjjel megjött az eső is. A baj, hogy a gyűjtőbe nem folyik a víz, egyenes a cső, szerelni kellene. ezt sem merem vállalni. Szörnyű ilyen tehetetlennek lenni, szörnyű. Amúgy lent a kertben is méteres a fű. Valamikor félig levágta az ember, aztán sorsára maradt. Kellene keresni valakit, aki lekaszálja. Kellene. Én is átmentem Pató Pál üzemmódba. Én IS:
Eső utáni fotók. Ezer csoda. A kert is így gondolta, életre kelt. Életre bizony!
