Kora reggel

Falcsik Mari: Anyám és a faluja

hát így szeretsz ott? – kérdezte –
jobban mint odahaza?
és a vonat csak rázott minket
mint az én vállamat a sírás

és mit szeretsz ott – folytatta –
jobban mint otthon? hogy nem kell
csinálni semmit? hogy te vagy
a Borsószem királykisasszony?
és a vonat csak zakatolt velünk
mint az én sajgó szívem

hogy minden szag – folytatta –
sokkal erősebb? hogy pontosan tudni
melyik honnan jön? hogy minden pont olyan
egyértelmű mint az erős szagok?
és a vonat csak sikítozott a sínen
mint az én eltépett lelkem

hogy a házi tésztát túrót – folytatta –
finomabbra keserűbbre főzik? hogy ők
mindig egészen pontosan tudják?
és a vonat csak ingatott jobbra-balra minket
mint az én szenvedélyem minden kanyarban

hogy megmondják mi az és mi nem?
hogy nincs vita erről? hogy a Bán Julcsa apja
az nem ember hanem csak Bán Pál fejőgulyás?
és a vonat már nem is tudom
hová száguldott zúgó fejemmel

nem kell sírni – folytatta – ott lesz
minden jövőre is és ezer év múlva
nem kell sírni – ismételte –
egyszer el kell jönni majd télen –
és elhallgatott kifele lesve

és mikor én már csak hüppögtem
még azt mormogta csak úgy
maga elé: no já forgácsot
vág ki fából a gyalu: csodálatos
csodálatos falu

forrás: 

forrás: http://kantin.arnolfini.hu/2018/09/falcsik-mari-anyam-es-a-faluja/

---

 

SOS

 A fejlécet hogy tudom  oldalról középre igazítani? Nem tudok rájönni, köszönöm a segítséget.

Hőségben

A sásliliomok, liliomok pompájukban vannak. Többfelé a kertben. Szeretem őket. Igaz, hogy ez a pompa a tavalyihoz képest kis méretű virágokat jelent, de legalább nyílnak, szépek. Örömöt nyújtanak.

 

A kokárdavirágok ott vannak mindenütt. Nem is tudom, hogy kedvesebbek, ha nyílnak, vagy már csak a maradék"gömböcskéikkel"?

A klematiszt tavaly tövig vissza kellett vágnom, a szürke rothadás miatt. Idén ezt a formáját hozza. Kicsik a virágai, de a tavalyi állapothoz képest egészséges.

 

A cserjés hortenzia anya, s egy gyermeke, a kert egy eldugott csigainváziós részén. A dögök nyár elején támadták is rendesen. Ahhoz képest kitett magáért. Legfeljebb egy hozzá méltó hely kellene neki.

Itt a ház előtt is tavaly nagyobbak, dúsabbak voltak. Most ennek a látványnak örülünk.

 

Szerencsevirágnak mondják. Naponta csodálom, ahogy vitorlát bont estefelé, s nappal behúzza ezeket a vitorlákat.

 

Némi visszavágások után az uram ledarálta a nyesedéket. Próbálom a még nem talajtakarós részeken teríteni. Kérdés az, hogy csigáink mit szólnak majd hozzá? Aztán a "régi" égetőre is kerül ez és az a kertből. Ezeket csomagolni kellene, s elszállítani. Érdekes ez az égetés kímélő világ.
 

 

A barna kerítésre, melyet az uram épít a volt kapuból már került lonc, rózsa, de kiderült oly kevés a fény, minden törölve lett. Még keressük a megfelelő takaró növényt, már a mögötte lévő részt takarót.

Itt már konszolidálódott a helyzet. Némileg...

Ez meg az

 Nők Lapja 27. szám, vagyis a mostani. Nick Thorpe a Duná krónikása c. cikket ajá l9m, jó gondolatok vannak benne.

Szeretem a lapot, vannak kedvenc újságíróim. Néha aláhúzok benne egy - egy fontos mondatot, néha a címlapra írom fel, amit érdemesbek tartok visszakeresni. hogy messziről lássam. S vannak számok, amelyeket félreteszek. Új a főszerkesztő, Vass Virág, frissült a lap is. Kedves olvasmányom hetente. Sok más miatt is ajánlhattam volna, most ezeket emeltem ki.

Hazafelé autóztunk, mikor elkanyarodtunk egy számunkra ismeretlen falu felé. Végül Bödén kötöttünk ki. E gyönyörű templomot már fotóztam száz éve, azért felnéztünk oda.

Az aranyló búza melette ringatózott a szélben.

Nagyon szépen felújított szobor, Szent Mihály arkangyalé.

 

Azóta tombol a hőség, én meg fekszem. Túlterheltem a lábam, benyújtotta a számlát. Ez van.

Június végén