Ha erdőre indulunk, ez a rész az unalmas erdő néven szerepel az uramnál. Jobb oldalon végig lekerített részek vannak, balra az erdőt üres, s jelek szerint lekerítésre váró terület váltja fel. Mégis szeretem.
Itt futottunk bele a kivágott, s elszállításra váró fákba, azok érdekes jelölésébe. Ha tudnánk erdészül milyen titkokat leshettünk volna ki.
Ennél figyeltem fel, azt hittem "megpatkolták":
A monogramom. Nahát!
.... és a szeretet szimbóluma mindenütt ott van:
Ők pedig szállításra várnak, szépek voltak, hatalmasak, mikor lesznek az ültetendő utódok ekkorák? Ilyenkor mindig megsajdul az ember szíve...
S ezt a két törzset így találtuk, nem hiszem, hogy valaki összerakta volna őket. A véletlen művészete. Az utolsó ölelés.
S "végül a maradék": A szépségek, az unalmas erdőn.
