Kikeleti bangita:
Egy nagyon szeretett kertrészlet:
Őket ideteszem, akármilyen rossz a felvétel. A nyomok alapján jelenlétükre következtettem, ma reggel lebukott a legalább 15 fős csapat. Távolról fotóztam, így sikerült. Doktor úrról is készült fotó,rossz lett, odarepül a szomszéd fára, kopogtat, aztán átreppen az etetőre, gondolom elhozza a magokat, vagy csak hirtelen kap be néhányt? S reppen is vissza a fára.
Az erdő, ahol a tőzikéket láttuk nem csak róluk híres. Tanösvény vezet rajta végig két kilométer hosszan. A fák is jellegzetesek, ahogy a vízre (Rába holtág) is rádőltek. Szinte holdbéli a látvány. A kidőlt robosztus fák közt a törékeny virágok ezrei csak még izgalmasabbá, szívmelengetőbbé teszik a látványt.Gyönyörű két órát töltöttünk itt el. (Néhány fotót ismét feltettem, mert itt is megállják a helyüket.)
Kár, hogy a fotó nem érzékelteti a látványt. A fotó kb. első harmadának alján, ahol a sötét és világosabb ág összeér a valóságban úgy nézett ki mintha cirkuszban a légtornász a hölgyet fogná. Az a vékony ág döbbenetes módon tartotta a másik letört ágat a víz felett.
Nyugati csillagvirág is sok helyen szinte szőnyegszerűen fedte a talajt, néha a tőzikékkel karöltve. S sokfelé láttuk a sárga tyúktaréjt is.
A Pinka folyóról készült videóm itt nézhető meg, a hangot is kapcsoljátok be a bejátszáson. Ahogy a bejegyzésben írnak róla, lendületesen folyik tova.:
