2021 január

A tónál

 s a kertben

Boldog új esztendőt kívánok minden kedves blogolvasónak

 

 

 

Ajánlom

 A szavak ereje, lassan hömpölygő művészfilm, nem érdemes feladni. Nekem tetszett.

Házassági történet. Nincs linkem, bonyolult volt, végig sem tudtam nézni, mert kidobott. S egyszerűen nem tudtam ismét elindítania filmet, akárhol. Tudom, ez az én bénázásom. Amennyit láttam: megrázó, elgondolkodtató. Remélem egyszer befejezhetem, végignézhetem.

S jöjjön egy könyv, a címben a téma.

Az angyal

 tàvolról érkezett, még évekkel ezelőtt. Akkor meséltem arról, hogy az angyal babámat odaadtam egy kislánynak, akinek öngyilkos lett az édesanyja.

S milyen figyelmes volt a küldője kárpótlásként megérkezett hozzám ő. Az idei fánkon/ fánkra harmadikként került fel addigi helyéről csúcsdísznek. Az előzőeket valami érte, gondolom a fa erőteljes mozgatása... Köztük is volt barátságdísz. S íme ez évtől adventiek is lesznek majd a fán.

S mindezt leírni hogy jutott eszembe? Ránéztem a kicsi kis fánkra, s gondoltam nektek is elmondom a történetét.

Mobilról írok, mindenféle hiba annak róható fel.

Ez is, az is

 Régóta készülök a bejegyzéssel, aztán elmaradt. Nem mintha az időm nem engedné, csak kedvem, egészségem nem volt, éppen.

Szóval, a posta. Nekem még nem veszett el levelem, vagy nem emlékszem. Írtam róla, hogy a küldeményemnek nyoma veszett, biztam benne, hogy csak ideér. Hát nem. Valaki jól járt vele.

Képeslapok. Igyekszünk a hónap közepe óta kb. nagyon nem kimozdulni, bevásárlóközpontokban vásárolni, stb. Szóval maradtunk itthon. Így került előtérbe a képeslap. Az ünnepi. Nem volt már. Hagytam napokat, visszamentem a postára, jött-e újabb szállítmány. Kaptunk ötvenet, még a múltkor, s s széttárja a kezét a hölgy. Ennyire rugalmas a posta? Pont most, mikor előtérbe kerülhettek a postai üdvözletek. (Amúgy múltkor meglepődve tapasztaltam, hogy felszámolták a postán a "bazárt". Sem újság, sem magazin, sem könyv, sem kávé, sem édesség, sem stb. Tájékoztattak, hogy mindent visszavontak. Mondjuk az utóbbiakat értem is, de a sajtót is? Mióta eszemet tudom mindig volt újságos rész a postákon.

Körbe-körbe. Cirnyó eszi Öregasszonyka ételét, ha sajátja már kiürült. Öregasszonyka a kamrába jár étkezni, bontogatja, értsd kirágja, karmolja a zaszkós, száraz eledel tasakját, s azt eszi. Miért jobb ott? Valamelyik nap nagy zörgés a kamrában. Mit látok ? Cirnyó úrfi a földön, kibontott zacskóval, étkezett.

(Amúgy Cirnyó jobb lábát érte most valami, tán őt is. S amúgy éjszaka történhetett.Tegnap kimerülten feküdt egész nap, nem is evett. Őnála , már a nemevés a világ végét jelenti. Jól is néz ki.)

Kutyafülű Aladár az ajtóban kap enni, kint. Ha teheti beszökik, s enné a macskák eledelét. Ha van éppen a tányérukon. Ha ott nem ér el semmit, megy a kutya tányérjára. Menne, mert Zsebi elfekszik a házban, faházban, felügyeli. Ha éppen nem a 3.szomszéd komposztján kotorászik. (Értsd a miénkbe, s a szomszédéra már nem tud be- és felmászni.. Szegény, öreglány.)

S jöjjön  a pozitív: ez az Adventi ablakok játék jó volt, megmozgatta, izgalomba hozta a falut, esténként mentek az emberek, családok, keresték a számokat, megkóstolták a kínálást, itt azért egyre jobban teltek az asztalok... Aki pedig bevállalta, hogy önmagához mértem kínál, nagyon tudtam érte becsülni. Láttunk csodás kivilágításokat is, s volt aki templom hiánya miatt a régi karácsonyi koncerteket játszotta be, hangosította ki. Gyönyörű volt, s itt a kórustagok adtak rögtönzött hangversenyt is. Lemaradtunk róla, mert mindig a végére indultunk el, ha mentünk, a tömeg kerülése miatt. Aztán megfogadtuk, többet nem megyünk, s pár nap múlva ismét ott voltunk. Megismertem pár nagyon kedves embert így a faluból. Ráakadtam ismeretlen ismerősre is. Kiderült még a sötétben is tudták, kik is vagyunk. A fotók feltöltéséért kaptunk kis karácsonyi, kézműves díszeket, fenn is vannak a fán. Tiszteletem a szervezőknek, akik elkészítették ezeket, s s összefogták, irányították az egész adventi időszak alatt a programot. Szóval ebben a cudar világban volt valami szép, izgalmas. Ráhangoló.Összefogó.

 

S végül, de nem utolsó sorban elkészült életem első Feketeredő tortája.  Kicsit a megjelenésen lehetne javítani, de az íze megvolt, s meglepetés volt a fiamnak, aki annyira vágyott rá, de emiatt nem akartam kb. 40 km-t utazni, hogy elkészítse cukrász nekünk. Nagyon izgultam, főleg a piskóta rész sütése miatt, de sikerült, nagyon alapos leírás, s felvétel alapján dolgoztam JouTube TT. Ajánlom követni őt, az ilyen rutintalan sütögetőknek, mint én.

filmek

 Segítség, karácsony!

kedvelem őt