Pólóban nyírtuk a bokrokat, ma köd, nyirkosság, hideg azért nincs, s én mégis "haldokoltam" egész nap. Bosszantó. A két miákoló itt alszik rajtam, mellettem. Nekik is jobb itthon, bent. S köztük egy Agatha Christie női regény. Naggyon jó. Távol telt tőled tavaszom a címe. A női lélekről, nem csak krimit tudott írni.
https://sokszinuvidek.24.hu/mozaik/2020/10/20/erdei-sarmany-masodik-megkerules-magyarorszagon/
Éppen ma nézegettem a kert alján, az erdő alatt ezeket a madarakat. Nekem sármány ugrott be róluk, a tollazat egyforma. Csak éppen mobillal nem lehetett rájuk közelíteni. Hárman voltak. Mik vannak!
Ha ördögnek mondhatjuk a vírust. Minden esetre elég izgulni valót adott, félelmet, drukkolást, bizakodást. Nem rólunk, a fiamékról van szó, csak a legkisebb, a kis Napsugár egészséges. Pedig amikor tavasszal hazajöttem tőlük szinte egy időben betegedtünk le, ő nagyon beteg volt, én beteg voltam, hozzá képest. S akkor indult a pandémia.
Érdekes elgondolkodni azon, ahogy elkapták, ahogy szóródott, ahogy bonyolódik, stb. A részletekbe nem akarok belemenni. A felelősséggel a másik, mások iránt.
Egy dolgunk van hinni a gyógyulásban, s bizakodni.
S igen, ezek már októberi fotók, még nagyjából eső előttiek. Zsebi napi 3x kap gyógyszert, s úgy összeszedte magát, fut, mint a nyúl. Kialakult a szokás, ilyenkor lemegyünk, megfuttatom a kert végéig. A fotók a séták melléktermékei.
