Amikor

a rovarcsípés miatt napokig lázas voltam Muramaki Haruki könyve tartotta bennem a lelket. Most jól vagyok, csak éppen nem a helyemen. S íme ismét elém került egy könyv, EGY KÖNYV. Kezdi visszahozni az életkedvem.

Az írónő régi kedvencem, az először olvasott könyve is beszippantott, most is így jártam. Nem tudok sokat írni arról, hogy  miért? Egyszerűen fog a könyv világa. Ennyi. Aki nem hiszi, olvassa el!

Ez a fotó ajándék nektek, annyira szeretem:

S nézzétek a leveleket, s az ember elgondolkodik, nem fordult meg némileg a természet? Minden levelet úgy fotóztam, ahol találtam.

 

 

S volt köztük egy szív is, hogy az ember hinni és bízni tudjon!

Még Szécsiszigetről,

egy szépség a kastély előtt áll. Oda, zártkörű rendezvény miatt nem juthattunk be, még az udvarára sem! A mintáját nem értem(lehet, hogy csak minta), de finom az egész, szobor is, s nagyon szerethető.

Kedveseim

 Ezek most júliusi fotók, a mályvák, bíborkasvirágok és menyecskeszemek pompában, a levendulák elvirágoztak.

S végül szomorúság fotó: diófák a kert alatt. A bal oldali szinte halott, a szomszédoké, de a fák is szomszédok. A jobb oldali, a mienké még éldegél, bár dió nincs rajta. A ház mögötti is haldoklik.. Régen az ágai alatt bújkáltunk. Hol van az már, lassan a fa is emlék lesz. Szívszomorúság. Nagy, nagy szomorúság.

Szeretettel, Gyíkci

  

 

Fotókat rendeztem, jól elfáradtam. Jöjjön pár állatos fotó. S nem tudom, ti is észrevettétek-e, idén a nappali pávaszem kisebb,mint más években szokott.  Az, hogy a bokrok, s egyes növények nem olyan nagyok, mint megszoktam már-már természetes, de a pillangók is?

S a tejszínhab a tortán: meghozták a kapu léceit, oszlopait, neki kell állnunk festeni. Kb. 70 darab...

Ezek pedig ma reggeli, éjszakai eső utáni mobilfotók. Ezért nagyítottam meg őket. Az eső, az bizony nagyon kellett.

Szécsiszigeten jártunk

S másnap elmentünk megnézni kedvenc tavunk elkészült hídját.

 Acélból készült.Nekem egy horgásztavon olyan idegen volt. Mutatni jól mutat, s volt forgalma is.

A tó azért őrizte vagy hozta a régi hangulatot is. Hazafelé csodás felhőjátékban volt részünk.

Érdekes a földig nyúló felhő.

Ritka látvány ennyi gólya egy fészekben. Gondolom a tó közelsége táplálékot is jelent nekik. Szerettük a négyesüket nézni.

Most látom,

hogy régóta nem olvastam bejegyzéseket. Elnézést. Ez van, vagy legyen már: ez volt.

Erdőművészet

 Hetekkel korábbiak a fotók. A rózsaszín virágot ismeri valaki? Egy tisztás szélén volt, egyedül. A virágzata mályva, de levelei ki tudja?  Szép volt ott a fenyők tövében.A lekaszált út szélére egy kis napsugarat hozott.

 

 Mint egy műalkotás...

 Viaskodó sárkányok, amúgy szelíd fenyők ágai

Nagy itt a készülődés, a vadászfesztiválok országos megnyitója itt lesz augusztusban. Amúgy erőnlét mérő erdő. Volt, hogy kijöttünk, s fele útról visszafordultunk, nem bírtam. Máskor végigjártam, s ezzel sikerélményem lett. Csak Zsebi bírja egyre kevésbé...

S most jöjjön egy "pletykás könyv". Sose felejtem amikor Szabó Magda régimódi történetét titulálta annak vagy jó 4 évtizede egy furcsa magyar tanár. Megdöbbentem. Szóval egy ház története a lakói élete alapján. Minden csak nem pletykás könyv, de megismerünk életutakat, sorsokat, a kort amelyben éltek. S mögöttük ott van egy ház, ahol laktak, éltek, születtek, ahol és ahova házasodtak. Hétköznapi embereket, s "nagy" embereket, akiket dicsőségük múltán valahogy elfeledett a világ. S megismerjük az elmúlt század egy kis részét is, egy ház sorsán keresztül.Nem könnyű olvasmány, de szép lassan megéri elolvasni..

Amúgy a szerző Budapest történész is, kisujjában a város története.Ttetszett, ahogy utánakeresett egyes személyeknek, jó kis nyomozások voltak, tanulhatunk tőle. S némi forrásismeretre is szert tehetünk, mi civil olvasók. S ha nem is vagyunk budapestiek, akkor is élményt, korrajzot ad.