egész nap halódtam, míg délután meg nem eredt az eső. Utána fogtuk magunkat, s kimentünk az aszfaltos erdőre. Itt azért a sártól mentesek voltunk. A másik út előtt 3 autó állt, benézve láttuk a sétálókat. 17 óra már elmúlt, itt nem volt senki. Gondolom délután már jártak, akik akartak, akik mertek elindulni az állandóan változó felhőzet miatt. Jó zuhé volt, láttuk a tócsákat amerre autóval mentünk, hozzánk csak a széle jutott. Gondolom ez sem volt kevés. Aztán ma reggelre bepótolódott, telik a tartályunk.
Kb. 4-6 hete nem jártunk ezen a helyen, bezöldült minden,
a réten vadvirágok, az árokban ritkaság. Érdekes megfigyelni, van ami csak a bejárat felé nyílik,
más csak az árokban,
míg a harmadik a mezőn.
Még érződött némi medvehagyma illat, azért még a virágzást elkaptuk,
s emlegettük, hogy a lezárt részen micsoda medvehagyma szőnyeg volt még a szabad időkben.
Az erdő széle sem maradt virágok nélkül:
S szeretem ahogy idén mindent beborít a pitypang, s csoportoson nyílik.
S ezer bizonyítékát találtuk a nemrég elvonult esőnek is:
S megcsodáltuk a holdat is az égen a fák fölött:
S búcsúzó fotó pitypanggal, turbolyával, amelyek szinte kifehérítették a rétet:
Mi szabadok vagyunk, mászkálhatunk a kertben, emlegetjük a panelbe szorultakat, s érthető a nagy kivonulás -ha mód van rá- a kirándulóhelyekre. Legfeljebb nem elfogadható. Fiam mesélte már korán reggel tömeg volt a piacon, nem győzték a felvigyázók terelni a népet.
Akkor most már csak a bizakodás jön, hogy hamar vége lesz, nem tér issza a vírus, legfeljebb az életünk a régi kerékvágásba.
