Piros az ég alja, s

 

elindult a fantáziám: Tűzmadár

 

 

 Átsejlés

 Ég az erdő

Vulkánkitörés

A kedvencem a legelső, volt egy orosz kiadású mesekönyv a Tűzmadár címmel, s azon volt egy címadó madár. Nekem rögtön az jutott róla eszembe.

Folytatás kerteléssel, széllel

A mai nap a meleg csodájával fogadott. Meg is lepődtem, volt még 7 db. növényem, napok óta húztam, halasztottam az ültetést, mert füvet kellett feltörni, felásni. Jól tudtam, éreztem, ki is ütött amikor elkészültem, rá is nyomta a bélyegét a mai napomra. S gondolom a szél, ami du. majd kifújt a kertből, amikor mentem a szerszámokat elpakolni, s a délutáni olvasás is ájult alvásba ment át. Pedig két naponta kertelek, s tornázom is folyamatosan. Azért kilókkal könnyebben , bár a nőies formám odalett, de én mégis sokkal jobban érzem magam soványabban. Sokkal jobban.

S még pár fotó tegnapról adják vissza a tegnapi erdei boldogság hangulatát. Az egyik erdőrész vízmosta, traktor vagy teherautó kijárta útja. Nagy kitermelések, újra ültetések folynak, ha feltenném a kezdeti fotókat látható lenne mennyi erdőrész tűnt el az út két oldalán, s mennyi van ismét kijelölve vágásra. Sír a lelkem, de öregek a fák, látni ahogy a szelek megtépázzák, kitépik, letörik őket. Menniük kell, csak a látvány, a látvány. Ez szívfájdító, akárhogy is.

 Szőlőpincék a másik dombtetején.

 

  S íme az erdő: tele tavalyi gesztenyével, nézzétek még a "gyerekei" is bennük vannak, s közben bújnak elő köztük a kankalinok. Ez egy vaddisznók járta terület, Zsebi nem is volt vele kibékülve. Nagyon érezte a friss szagukat, állandóan húzott kifele.

  

 

 

 

 

 

Erdőt jártunk,

fél délután, dombnak fel, völgynek le, csodás idő volt, madárcsicsergés, napfény, viszont virág , szártalan kankalin csak az utolsó erdőben. Most alig tudom már tartani magam, lépek is, csak pár fotót azért mutatnék.

 

 Öngyilkos méhek, avagy csak inni akartak.

 Erdei ívóhely, akkora a szárazság.

 Itt már a szőlőhegyek is kezdődtek.

 

Dödörgések

Megjelent két személy nevével jelezhető magazin, ami vidéki házak, kúriák, parasztházak építésével/lakberendezésével foglalkozik, főleg. Vannak néha kastélyok, borászatok, ők időnként az említett két személy munkássága ürügyén, reklámjaként. Néha nem tudom eldönteni e két személy szponzorálja a velük foglalkozó írásokat vagy őket tartják példaképnek, követhetőnek, követendőnek? Egyikükkel gondom se lenne, bár tudom személye megosztó, de a másikukkal igen. A múltkori lapszámban volt egy ház a termékeivel az én szememben már a giccs határát súrolta. No, itt nem értettem az értékteremtést!? Persze, ez ízlés dolga, lehet, nekem nem tetszik, de mások számára maga a csoda.

E mostani lapszám bemutatott házai többnyire tetszenek, más lapszámokban néha annyira, de annyira távol állnak tőlem... Van felújított parasztház, egy festőművész házaspáré, no az szívemnek nagyon kedves, az egész  szám legkedvesebbje. Igényesen, ízléssel, de leginkább lélekkel alakították, építették újjá, rendezték be. Minden fotón ez érződik. S ahogy nyilatkoznak!

A másik kedvencem nem is parasztház, új építésű faház. Ez nyerte el másodikként a tetszésemet. A berendezésben nem minden, de ez megint ízlés dolga. Mert láthatunk blogokon is magazin hangulatú, zsúfolt, túlzsúfolt lakásokat,  házakat, kerteket, s vannak amik inkább melegségükkel, lélekteliségükkel, nem annyira kicsináltságukkal fogják meg az embert. Valószínű ezek is átgondoltak, megkomponáltak, csak annyira  nem zavaró, nem sterilek, nem érződik ez rajtuk. Ahogy Templom Kata kertjéről írta egy kommentelője, ha az ember mögé néz  a látványnak, van növényismerete, elgondolkodik, akkor tudja már micsoda hatalmas munka, mekkora szellemi teljesítmény is van a látvány mögött.

S szokás szerint nem élesítettem a bejegyzést, erre ma találtam aSokszínű Vidéken a következőt:

 https://sokszinuvidek.24.hu/kertunk-portank/2019/03/03/valyoghaz-gaspar-janos-egeszseg-valyogfal-mester/

Tudom, a vályogházak, parasztházak az én szívügyeim, de érdemes megnézni a mester korábbi munkáit is. Én csak csodálni tudom.

Ma ismét megnéztem egy filmet: A szabadság útjai

Letaglózott, levegőt nem kaptam utána.  Mondjuk parádés a szereposztás is. Van a városban egy pszichofilmklub, "problémás" filmeket vetítenek, ez is köztük volt. Aztán egy pszichiáterrel beszélgetnek róluk. Kérték, hogy finomabb filmeket hozzon, no de ezekről lehet van mit beszélgetni volt a válasz. Igaza volt.

Film

https://videa.hu/videok/film-animacio/phoenix-bar-2015-film-mania.net-NN2nGA6WpdJEgSzQ

A vége, a vége, egész éjjel velem volt.

S akkor jöjjön egy könyv a korból:

A véletlen sodorta így egymás mellé a kettőt.

"... nem is az a rendeltetésünk, hogy ismerjük az utakat. Épp az a rendeltetésünk, hogy ne ismerjük őket.  Nem azért születtünk, hogy válaszokra leljünk, hanem, hogy kérdéseket tegyünk fel. Az ember úgyszólván valami örökös sötétségben tapogatózik, és csak ha nagyon szerencsés, akkor pillant meg néha  egy-egy felvillanó fénysugárt. És csak nagy merészség vagy kitartás  vagy ostobaság, avagy leginkább mindezek árán hagyhat olykor maga is egy-egy jelet!"

Faművészet

Kedvenc erdőnkben kirándultunk, s hirtelen meggondolásból letértünk az útról, s rátaláltunk a kerítés mellett haladva, annak végében egy erdei útra.(Itt aszfalt út van, minden időben járható. Aztán kerítés zárja el, végén erdészház. A kapukat időnként nyitva tartják, akkor bemehetnek a népek is.) Ruhátlan az erdő, a fák mennyi szépséget, művészetet rejtenek .

 A százlábú.

 

 

 Nem is tudom, felálló ágú fenyő vagy inkább feladta, hogy a másiknak is legyen helye, s felemelte az ágait?

 

Kedvenc fotóm.

Hóvirágok most kezdenek előbújni, virágozni. Út közepén, oldalában, vízszintesen, függőlegesen bokrok és fák alatt.

A reggeli kertjáráson

fáztam, aztán néztem utána az okának. Még mindig -5 fok volt. Szegény növények, a sok meleg után... Vele járt tegnap a nagy szél, felforgatott mindent, az ember szervezetét is.

Viszont sikerült rendelnem ezt-ezt a kertbe, ami annál a webáruháznál kapható volt. Előtte nap két kertészetben voltunk,  szóval választhattam, vagy megyek naponta kertészetekbe éppen mijük van, beleértve a nagykereskedést is, vagy megrendelem. Ott a postaköltség, viszont tudom mit vettem már. S nincs napi mászkálás, amikor közlik veled már elvitték amit szeretnél. (Miután nem egyszer jártam már a nyakukra, érte, előtte.)

Vannak webáruházak, ahol részletesen leírják a növényeket, máshol nagyobb a választék. Nos ezt kell összehozni, hogy jól járjak. Szóval egy picikét már előre léptem. S még mindig itt a kérdés a fűz árnyékának tűntével hogy változik a kert, hogy viselik majd a növények?

 Fagy után az új hunyorok egyike. Mindig rájuk csodálkozom, ahogy jön fel a nap, érkezik a napsütéssel a meleg milyen szépen állnak fel.