2019. február 7., csütörtök
2019. február 6., szerda
A 7 nap
leszívott, leszedte az energiám. Gondolom a frontok is teszik a magukét. Ma már jobban vagyok, de hulla. Félhulla. Ragyog a hideg idő, a kert csuromvíz. Tavaly csodás hunyoraim voltak, most elszáradtak. A legszebb, a legnagyobb, s a tavalyi csodaszép. A kicsik azért virulnak, vigasztalásul. Nem öntöztem a nyáron eleget?
Ez a kapu nem gyönyörűséges? Szépsége vetekszik a felügyelőjével! Nagyon tudom szeretni ezeket a szépségeket, s örülni, ha megőrzik őket.
Ez a kapu nem gyönyörűséges? Szépsége vetekszik a felügyelőjével! Nagyon tudom szeretni ezeket a szépségeket, s örülni, ha megőrzik őket.
2019. február 5., kedd
2019. február 4., hétfő
Meglepetés
Eltűntem, valakinek azért hiányoztam, jelezte is. Előtte napoki minden nap a városban jártunk ügyintézni, du. sütöttem, még írni sem maradt időm. Így csak eltűntem. Kecskeméten pásztoroltunk, értsd: "őriztük a nyájat", néhány napig, azaz a leánykákat.
Odafelé ekkora volt a köd, Érd felé kezdett a nap kisütni.
Az MO-áson félelmetesen beszorítva a kamionok közé. Bevallom: féltem.
Hazafelé: Tihany, Belső tó, s a háttérben a Badacsony. Nagyon szeles, hideg volt ott ma délután.
Ez a kert alján a látvány, hajnalban eshetett errefelé a hó. Ennyi, de esett.
S akik fogadtak minket:
A kibújóban lévő hóvirágok egy része.
Hunyorék. Tavaly egy bokor egész télen ontotta a virágait, idén nem. Pedig a nyáron ismét komposztos trágyáztam őket, s decemberben fagy előtt is. Ki érti ezt,
Kankalinok ismét hó alól nézegetnek kifelé.
2019. január 30., szerda
2019. január 29., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)