Oldalak

2019. február 5., kedd

66.


 vagy

http://www.tollal.hu/mu/a.-a.-milne---micimacko---hatodik-fejezet

Front van,


micsoda bitang front. Óránként "esek össze".

Gyermekszáj:

 Leány nézi a döglött pókot. Fuvallat odébb sodorja, "mozgult" a pók- mondja.

Kicsi lopna kolbászt a nagytól: Te éhenkolbász! feddi meg a nővére.

 

2019. február 4., hétfő

Meglepetés

Eltűntem, valakinek azért hiányoztam, jelezte is. Előtte napoki minden nap a városban jártunk ügyintézni, du. sütöttem, még írni sem maradt időm. Így csak eltűntem. Kecskeméten pásztoroltunk, értsd: "őriztük a nyájat", néhány napig, azaz a leánykákat.

Odafelé ekkora volt a köd, Érd felé kezdett a nap kisütni.

 

 Az MO-áson félelmetesen beszorítva a kamionok közé. Bevallom: féltem.



Hazafelé:  Tihany, Belső tó, s a háttérben a Badacsony. Nagyon szeles, hideg volt ott ma délután.


 Ez a kert alján a látvány, hajnalban eshetett errefelé a hó. Ennyi, de esett.

S akik fogadtak minket:

 Téltemető Mancokától, egy van, legalábbis eddig, de egy legalább van. Köszönet érte!

 A kibújóban lévő hóvirágok egy része.


 Hunyorék. Tavaly egy bokor egész télen ontotta a virágait, idén nem. Pedig a nyáron ismét komposztos trágyáztam őket, s decemberben fagy előtt is. Ki érti ezt,


Kankalinok ismét hó alól nézegetnek kifelé.

2019. január 30., szerda

Köd alatt






S lassan indulunk a neurológiára. Ebben a vigasztalan időben. Kint voltam, fent tán vadludak húztak, csak  a hangjuk szállt le. A kert megdermedve, de hát ilyenkor ez a dolga. Csak 24 órája szinte ezerrel sütött a nap!

2019. január 27., vasárnap

Akartam írni róla,

de mindig halogattam Most Ágnes bejegyzése  hozza ki belőlem. Egy ideje én is így vagyok, de azt hittem a hiba bennem van. Nem tudok szörnyű filmeket nézni: durvaság, erőszak, lelki erőszak is, stb. Kínlódok egy ideig, s otthagyom. Mondjuk a fogvicsorgatós, üres főleg amerikai filmeket is, ezek idegesítenek. Kedves Miss Fisheremet is néha lehalkítom, pedig a sorozatot kedvelem.

Azt hittem öregszem, bennem van a hiba, nem bírom a szörnyűséget, a gyötrést, a lelki kínokat. Vagy én vagyok a kényes, s ilyen a világunk? A művészi alkotások, könyvek, filmek ezt tükrözik vissza? S tudom filmek, könyvek, akkor is. Nem hiszem, néha kell más is, ami elvarázsol, felemel, lesimít vagy csak simán kikapcsol. Többnyire a francia filmek ilyenek, vagy úgy oldják meg, hogy az elfogadható is legyen. Még a Tulipánlázzal is kínlódtam, beleélve magam szereplők sorsába. Aztán jött egy új film:

https://videa.hu/videok/film-animacio/feny-az-ocean-felett-drama-fL0Eg1LeAu6AduCF

Ez sem volt habos torta, mégis beleélhettem magam a két anya helyzetébe, a férj hozzáállásába. Bár a kritika leszólta a filmet a rendező korábbi alkotásaihoz képest, azért ez sem volt egy könnyű film. Mihez képest?

S míg gondolkodtam közzétegyem-e a bejegyzést, beugrott e régen látott film. A gonoszság, irigység itt is jelen van, de a szeretet, kiállás is.

https://www.youtube.com/watch?v=xQTemJuweB0

2019. január 26., szombat

Tavasz, tulipán

Tulipánláz

Sok helyen jelennek meg blogokon a tulipánok. Most egy filmet hoztam, amikor még vagyonokat értek a tulipánhagymák, no meg egy izgalmas történetet mellé, vagy inkább az ürügyén.