Film

Fotográfia

és az előzmény rövidfilm: Fotográfia 

Pár napos a bejegyzés, remélem még elérhetők.

Az úgy volt,

hogy volt egy "ajándékunk", amit előválogatás után tovább vittünk volna. Viszont az előválogatók rácsaptak, tehát  borult az ajándékozási rend. Megálltunk egy benzinkútnál, hogy vegyünk egy csokoládét, akkor már.

Mi többfelé megyünk, vagyunk ilyenkor, tehát többfelé pakoltam, de Murphy uraság szerint nincs az  rendszer, mi szét ne borulna. Szétborult. Az utolsó csoki ottmaradt az autóban, amikor megkerült az autó sem/nem találtam, amikor hazaérve a kulcsot kerestem már a kezembe került, abban a pillanatban. (Viszont ugyanott előtte miért nem találtam?) Szóval volt ahova nem került még jelképes ajándék sem. Tanulság? Jobban kell pakolni.

Huncutka, akiről még tehetek fel fotókat...

S az úgy van, hogy semmi hangulatom sincs. Néztem a fotókat, szoktam csinálni éves összesítést, nos, most elmaradt. vagy csak e percben? Majd kiderül.

Áldott, békés ünnepeket

kívánok -a régi kedvencemmel- szeretettel minden kedves blogolvasónk!

Tudom, tudom,

most karácsonyi készülődést kellene mutogatnom, de ha a kertbe kimentemkor ezt láttam?!

 Téli jázmin és kikeleti bangita tavaszba öltözötten, s akkor az időjárásról már ne is beszéljünk.

Őbenne pedig napok óta gyönyörködünk. Jó ötlet volt korábban feldíszíteni, még ha amúgy ezt sosem akartam, de van amikor a szükség törvényt bont.

Jókor jó helyen

Elmentünk a kedvenc erdőnkbe sétálni, fejünket szellőztetni. Elküldtek minket, vadászat volt. Átmentünk az újonnan felfedezett tóra. (Ezt mellesleg jegyzem meg két autó jött ki megnézni minket. Nem horgászni mentünk...)

Viszont a nap nyugodott, aranyba vonat a fákat,  tavat. Íme:

 

 

 

Felmentést kaptam,

nem tudom írtam-e róla? Szóval, a vércukrom tökéletes, mínusz 15 kiló révén, tehát egy hó próbaidőre elhagyhatom az ominózus gyógyszeremet. Miért nem szóltam előbb?

Miért nem? Mert

egyre kevesebb lett a mellékhatás
kivártam
mert megérdeklődtem, nincs mi kiváltsa (ill.ahogy a körzetis mondta a diabetológiai szakrendelés írhat fel újat, nekik van erre bizonyítványuk)

Azért még most is néha brutálisan letámadott a gyógyszer, a legváratlanabb helyzetekben, s itt telt be a mérték, no és vártam az újabb véreredményt. Mivel tökéletes lett, szóltam. Szóval a diéta megtette a maga hatását, a gyógyszerrel karöltve. Most is nagyon odafigyelek mit és mennyit eszem. Nem vagyok az ellenségem. Fodorka kérdezte, elmaradt a válasz (s még Katalinnak tartozom, más ügyben), tudom.

Hogy diétáztam?

Lecsökkentettem az adagokat felére, harmadára.

Elhagytam minden fehérrel kezdődő élelmiszert,

nyár volt, sok zöldséggel, ezeket felkaroltam, s ha éhes voltam almát vagy sárgarépát majszoltam.

Figyeltem a javasolt arányokra: 30-30% szénhidrát, fehérje és rost.

Tulajdonképpen ennyi. Tehát gyakorlatilag majd mindent megeszek mint előtte, de mértékkel, más arányokban.

Eleinte nehéz volt, főleg, mert a cukrot pl. kávéban nem tudtam kiváltani. A mai napig nehéz, mert a steveanak azért más az íze. Mindent ezzel iszok,s az ételekben az eritritet használom. Nem olcsó, de kizárásos alapon ez maradt meg.

Amikor éhes voltam jött a folyadék, s az említett alma, sárgarépa, nagyon  jó a KorpoVIT és az exrudált kenyerek. S néha egy-egy marék mogyoró. Jól elveszi az éhséget. A saláták, s máig is szinte mindenhez eszem a "salátákat", mert szeretem. Eszem magában is, ha éhes vagyok, s egyszerűen csak kefirrel vagy tejkulturával leöntve. S van egy GLYX kenyér, amit diétásoknak, cukrosoknak gyártanak. Ez 40 dekagrammos, egy hétig kitart nekem, néha még marad is belőle.

Viszont kifogytam a ruháimból, s néha kellemetlen, amikor lógnak rajtad. Sosem felejtem el vérvételes hölgytársamat. Epekődiéta miatt fogyott 15 kg-t, falusi, hát húzkodják miatta, sovány. Viszont: ő így érzi jól magát, ahogy én is, óriási könnyebbség. Egy gond volt vele, a korábbi súlya ruhája volt rajta, hááát, csak az ember ezt így nem mondja, vagy kellett volna? Lógott rajta.

Nos, így ünnepek előtt ezt-azt pótolni nem nagy öröm, egyrészről, másrészről: noná, hogy jó!

Nem az én virágaim, egy blogról, de oly szépek!

Könyvajánló

Vadon élő elefántok gyászmenete búcsúztatta a halott tudóst!

Egy csordányi elefánt vándorolt hosszú mérföldeken át, hogy elbúcsúzzon Lawrence Anthonytól. A nemzetközileg elismert természet és környezet-védő, felfedező és író Dél-Afrika legendás alakjai közé tartozik. A halálát követő események, csodás és megmagyarázhatatlan jelenségek, amik megkoronázták életművét! 

Anthony 2012. március 7-én halt meg, élete során mély és közeli kapcsolata alakult ki az elefántokkal. Számtalan alkalommal védte meg fajtájukat és évtizedekig foglalkozott velük. 

Sokan úgy tartják, ember és állat között csak egy bizonyos "szintű" kapcsolat alakulhat ki, ami meg sem közelíti az emberi kapcsolatok bonyolultságát. Íme az elmélet cáfolata. 

A haldokló író házához, két nappal halála előtt érkezett meg a csorda. 31 elefánt jött végső búcsút venni tiszteletbeli társuktól. A környéken élők nem akartak hinni a szemüknek. Az állatok lassan, komótosan érkeztek, akár egy gyászmenet- Hihetetlen időérzékkel időzítették látogatásuk.

A gyász alatt nem ettek és nem aludtak. Két napig álltak a tudós szavannai háza előtt, majd miután Anthony eltávozott, rendezetten sorban, ugyan azon az úton távoztak, amin korábban megérkeztek. 

Mindez azért is megdöbbentő, mert az író – betegsége miatt – már három éve nem létesített kapcsolatot a vadon élő elefántokkal.

Csodálatos, megható és döbbenetes történet ez, amire nincs más magyarázat, mint hogy az univerzumot átható energiák, köztük a szeretet ereje, nem ismer faji korlátokat…forrás

S hogy alakult ki ez a meghitt kapcsolat az elefántok és a környezetvédő között? Érdemes elolvasni a könyvét, amelyben mindezt leírja, érdekes, izgalmas:

 

és mert Advent ideje van ajánlom ismét Szabó Magda könyvét, több írását is az időszak miatt is: