Oldalak

2018. november 19., hétfő

Megint belefeledkeztem a

kertbe, a fotózásba. Sajnos a reakcióidőm lassú, vagy a madarak gyorsak, vagy telefonnal lassúbb fotózni, madárfotó nem sikerült- Mindenhol az etető maradt, csak.







 A sásliliom, virágzóban, most éppen a hó alatt.







 S íme néhány kép a bolond időjárásra vagy a megbolondult természetre:





Ami a fűzfából jobb sorsára vár, tegnap mégiscsak sikerült idehoznunk, mindent elrakni.


2018. november 18., vasárnap

Az élet szép

- mondogatom magamnak, mert hulla vagyok, ájulás határán. A törzseket kellene elrakni, nincs erőm, segíteni, ha a főszerep ebben nem is az enyém. A nádat kell délután felraknunk, ha a karom majd emelni tudom. A három nap távollét sok feladatot hagyott maga után, egyedül nem volt aki elvégezze, szerintem bele sem gondolt. Most minden a nyakunkra zúdult, jön a hideg, be kell pakolni bútorokat, többet a házba, ahol nincs helyük, tehát össze kell pakolni, helyet csinálni nekik.

Madarak, pontosabban cinegék húszasával érkeznek enni, s az alsó fotó madara. Viszont ő milyen madár? Párban jön.




A gépem (éles madárfotókkal), vagy a memóriakártyája tele fotóval felmondta végleg a szolgálatot. Ezek másik géppel készültek, ezek sem jók. Ez van, pillanatnyilag. Ha meg közel mentem, elszálltak.

2018. november 17., szombat

2018. november 16., péntek

Before - After

  

A mai reggel a fagyos éjszaka után ilyen aranyba öltözötten (is) köszöntött minket, hogy könnyebb legyen a búcsúzás.


S már majdnem csupaszra vágva, s a tájkép a favágás után.

 

Elszomorító, ahogy a mai nap is. A 3. helyen kaptunk C típusú földet az új, japán juhar elültetéséhez.  Itthon derült ki A típusút hoztunk, majdnem agyvérzést kaptam, mert a városba kellett visszamenni újabb, jó földért, idő, pénz.

 Előbb beástuk a hetek óta várakozó új fát, aztán nekiálltunk a vágadéknak, elhordani, félretenni, félig végeztünk. A fa is félig holt volt, ideje volt kivágni, s értem én miért is húztuk halasztottuk a hadműveletet. Bitang munka. Lelkileg, fizikailag is. Viszont a délelőtt kétségbeesetten köröző madarak délután már megtalálták az etetőket. Egy a végleges, másik egy ideiglenes helyre akasztva várta őket, ahol a fagyos éjszaka után már van értelme etetni őket.


S egy vigaszfotó a félholt gépemről, ez a csík nem értem miért került a fotókra? Nagyon a végét járja, ez egy nagyon rossz vásárlás volt, rossz, gépet kaptunk ki. Ha jobban ért az ember hozzá, s nem azt hiszi, hogy ő az ügyetlen már a kezdetén cserélni kellett volna.



 A most újból nyíló sásliliom.
 Imádom a sárgákat!



 S e búcsú fotóval nemcsak a korsó, de a kert is elalszik, s elköszön.

2018. november 15., csütörtök

Jajj, ez a mai nap, szörnyű

Már fájdalomcsillapítót is bevettem, jön a hidegfront, s holnap a fűzfa favágója. Remélem holnap jobb napom lesz.


2018. november 14., szerda

Balerinák



Mindig van divat, amit felülről diktálnak. Most szembesültem vele, ez pedig az unikornis. Amikor bementünk egy gyermekruha osztályra, s minden gyermekeknek való pólón, ruhán, hálócuccon, stb. ezt láttam,  a játékokon, plüssfigurákon is velük találkozhatunk, bevallom én kicsit besokalltam.  Ők nem. Ők meglátják, kérik, megvetetik, vagy majd megkapják.

A balerinákat karácsonyi kirakatban fotóztam, s immár a pici balerina, aki imádna az lenni. Ruha már van, pici balettcipőkkel. Le sem vetette, ő ezzel boldog. S az unikornisával.