Rendhagyó könyvajánló

 

 

 "Mikor először megláttam az Aiolósz utca felől azt éreztem lebeg, csak pihenni szállt le, mint valami mitikus madár, a sziklacsúcsra, azt képzeltem, ha közelről szemügyre veszem, megérzem oszlopai súlyosságát,  igazi épületté válik előttem, nem marad többé az a lebegő látomás. Ám a Parthenón közelről is az, aminek tervezői a Krisztus előtti ötödik században szánták: a szépség csodája."

  

"Teljesebbet, egészebbet sehol sem láttam ennél a romnál, s ha valaki őrzi a vallást a szívében, akármilyen hit, akármilyen vallását, megérzi istene közelségét az Akropoliszon."

"Állok felette elbűvölten. Alattam a tenger, de micsoda aranysárga, függőleges homokfalak közé szorított tenger.ez, mintha óriásgyerekek játszottak volna errefelé olyanformán, hogy homokozás közben átvágták a szárazföldet. Lenn a mélyben kéken csillog a víz, pici hajók úsznak el a híd alatt, félszáz méter magasan állunk a tenger felett, szédítő lenézni." (Korinthoszi szoros)

 "Aki felfelé lépeget Mükéné várához, egy fal árnyékába kerül, amelyről rögtön elhiszi a monda magyarázatát: nem emberi kéz építette, küklopszok munkája volt. Óriási, egymásra fektetett, faragatlan,  kövekből épült a várfal, iszonyú és gyönyörű..... Mit érezhetett az ókori vándor, mikor itt gyalogolt? Ugyanazt, amit mi.  Soha életemben nem láttam még ilyen félelmetes és szuggesztív helyet..."

Átreusz sírja. "Bejáratához úgy jutunk el, mintha egy akna mélyén haladnánk, csaknem vízszintes, jó harminc méter magas  földfalak közt....Az épületet tizenhárom méter magas kupola koronázza, belsejében áldott és félelmetes hideg. ... A falak nedvesek, hidegen izzadnak az óriási kövek. Valaha az egészet föld védte kívülről,vastag földréteg, ... aki nem tudta mi rejlik itt, nem is sejtette volna. (az idegenvezető közli) "Azért fedték be olyan gondosan és légmentesen,  hogy a holt szelleme  vissza ne tudjon járni kísérteni.  'Ahá!' - mondom, és most még intenzívebben érzem Mükéné  véres mítoszai valóságát. Hogy vissza ne jöjjön! Ez nekem soha nem jutott volna eszembe. Látszik, hogy nekem csupa olyan halottam van, akit voltaképpen folyton visszavárok."

A fotók az enyémek (egy kivétellel, vagy 12-13 éve készülhettek. A könyvet most olvastam el.) Az írónő szemével láttatok. Olvassátok el a könyvet. Nagyon szerettem, nagyon.

 Az írónő meg sem tagadhatja magát. Aki ógörögül és latinul beszél gyermekkorában, a mitológiai alakok személyes ismerősei annak az országgal való TALÁLKOZÁS  hatalmas élmény. Szerettem ahogy megélte a kellemetlenségekkel is teli utazást, a találkozásokat a könyvekből ismert helyekkel, szobrokkal, stb. S közben megcsillogtatja hatalmas műveltségét is. S szinte gyermek szemével is rácsodálkozik egy-egy helyre. Aki az írónő könyveit, s nem utolsó sorban Görögországot, a kultúráját, történelmét szereti ki ne hagyja!

Számomra letehetetlen volt az útinapló. Előjöttek az emlékek, megkerestem a fotókat, s -amit nem szeretek- begépeltem a szövegeket is. Így olvassátok!

Szarvasfarm kenguruval?

 

Nem csalás, az állatsimogatóhoz csalogat. Néhány idegen földrészről származó állattal is találkozhatunk rajtuk kívül.

Bőszénfán, a Szarvasfarmon jártunk. Ami egyetemi oktató-bemutató szerepe mellett a nagyközönség számára is sok látnivalót tartogat. S mint láttuk nem csak hazai állatokból.

Játszótér a kifutó mögött, ha a simogatásban, nézelődésben nem fáradtak volna el a gyerekek.

 

 S íme a  (névadó) szarvasok:

 

 

Emuék vagy násztáncra vagy párviadalra készülődtek.

 A régi műhelyek átalakításával
 

 

 

készült épület (a Kaposvári Egyetem EC Vadgazdálkodási Tájközpontja), ami irodáknak, étteremnek, kiállításnak is otthont ad. Az éttermet tapasztalatból ajánlom vadhúsos  választékával, s nagyon kedvesek!

 

 

 

 

 

 

  Emlékszoba (innen is, s mindenhonnan állatokra látni):

 

 

Vadkacsás, madaras:

 A hajdani magtár helyén agancskiállítás várja a kíváncsi látogatókat, s mindenhol, minden területen állatok kinek-kinek mi a lakóhelye, sokakat nem is mutattam itt be:

 

Őszi napon, ráadásul hideg őszi napon jártunk itt kora délelőtt. Mi voltunk az egyetlen látogatók. Korán sem ilyen csendes itt az élet, sokan jönnek, s változatosak a programok, s nem utolsó sorban az állatsimogatások! Ajánlom a látogatást, nem bánjátok meg.

Vigaszfotók, hogy

 érdemes élni, kertészkedni. Ma olyan bitangul voltam, mint régen nem. Hennás hajfestés 5 órás "munka", odaadás ebből 3 órát fent volt a henna. S beszárítás a végén. Aztán már bevettem a fájdalomcsillapítót, hogy létezni tudjak. Viszont a hajam annyira lenőtt lépnem kellett, s ez a festés az én feladatom. Fodrász felkenést vállalja, aztán jövök haza, s megmosva vissza a beszárításra, két hetes átfutási idővel. Szóval csináltam magam. Ha már nagyon ég a ház egyek, de az sem fáklyás menet ennyi macerával. S megkérdeztetitek miért vállalom? Csak. Ennyi. Ha jól vagyok szeretem főzni, kikeverni a festéket, még felkenni is. Ha jól vagyok...

 

A nyári orgonák, asterek tele vannak lepkékkel, méhekkel. Ma úgy ráfeledkeztem, hiszen már október van!

Kimaradt egy hét,

már itthon, s mintha több lett volna ennél. Dolgok, kerti munkálatok az ember nyakába szakadnak. Ma délelőtt  szobaátrendezés volt, kipakolásokkal, polccserékkel. Közben porszívózás, lemosás, mellékesen némi főzés. Kidőltem dél körülre.

Megint gond van az áthajló ágakkal, a fűzfa évek óta félhalott, állandó tápoldatozással lettek levelei, de volt árnyékunk, mert a diófa ágait tavaly ugyebár lenyesték, meglehetősen durván. Most a fűzfa ágai hajlanak át, szórják a leveleket. (Évek óta vártam mikor szólnak.) Ja, meg a diófa ágai is megint áthajolnak. Lényeg a lényeg, fotóztam a fűzfát, kerestem veszélyes fákat kivágót, elküldtem neki van-e értelme harcolni a fáért?Szerinte már annyira elpusztul, korhadt lehet, nem érdemes tartani. Ennyi. Nyáron alatta üldögéltünk, olvastunk, még e pár ág is adott árnyékot. Kellene helyette új fa, de ha alá van törmelékezve van-e értelme? Meg kell keresni a régi tulajdonost. Új fák, favágó, pénz, pénz, pénz.

Nem értem, annyira, de annyira fáradtnak érzem magam, vagy az időjárás visel meg?