Mára

 

Berde Mária : Irgalom

Ki soká nem borul emberi vállra,
Ahhoz a fák egyszer közel hajolnak.
Ki soká nem figyel emberi szájra,
Ahhoz egyszer a falevelek szólnak.
Ki soká nem örvend az emberekkel,
Egyszer a kertben, harmatkora reggel
Megérti, mit csíznek a csíz üzenget,
S mit a szél ujja az ágon kipenget.

Ki soká nem olvas emberi könyvet,
Az megtanulja, mit a felhők írnak.
Ki soká nem lát egy emberi könnyet,
Azért az esők patakokat sírnak.
Ki földi csókot immár sose kóstol,
Arra az ég lehajlik csillagostól,
S megérzi egyszer, hogy az Isten szája
Csókol a napban le reája.

Minden reggel ezzel kelek fel, hogy olvasom a meditációs könyvemet. Van amikor sikerül, van amikor nem reggel, de sikerül belemerülni.  Innen a vers, tegnapi, de a lényegén nem változtat.

Ház Istenhegyen

Ismét voltunk füvet nyírni, s míg ezt az uram művelte én fotóztam. Megmutatom, hátha valakinek a valakije keres egy erdő melletti házat tóval, patakkal a kertben, almással, erdővel Nagykanizsához közel, a Balatontól egy órára.  Közel van a lovarda, ha valaki még lovagolni is szeretne. Aki gazdálkodni akar annak a legnagyobb lehetőség.

 

 

 

 

 

és a ház az utcáról

 

és a környezte:

Könnyű nyári olvasmáyok

" A családjában mindenki imádott olvasni. Az édesanyja rajongott a romantikus könyvekért, az édesapja pedig minden kémregényt elolvasott. A húgának Agatha Christie volt a kedvence, vagy százszor elolvasta az összes könyvét, míg Will az életrajzokat és a történelmi könyveket kedvelte. Szerette, ha könyvek veszik körül; bútorként szolgáltak, otthonossá tették a házat.
 
Akkor vagyunk a legkiszolgáltatottabbak, ha megbízunk valakiben, de ha képtelenek vagyunk bízni, nem tudunk se örülni, se szeretni.

  Egy tökéletes férfi túl nyomasztó lenne – állapította meg Molly, majd észrevette, hogy Harvey leplezetlen ámulattal bámul rá.
– Az esendő hősök a legjobbak."

...  és ami kissé komolyabb, némi történelem, szüfrazsettek, nyomozás, szerelem. Szóval, minden együtt van, jól megírva.

Jó étvágyat kívánunk! Tessék választani!

 

 Szeretem amikor a lányok nekiesnek a faháznak, fogják a szerszámokat    és... másra használják, mint a rendeltetésük. Pl. paprikát nyerni a téglából, stb. S a kidobott poharaknak, konzervek dobozainak, edényeknek is eljön a csodás új élete.

Érdemes körülnézni a kertben, a veteményesben, a növényeken, s a kidobandó többéves levendulás zacskóban. Minden használható, újrahasznosítható, mindennel díszíthetnek, tálalhatnak, s milyen esztétikusan elkészítve. Csak néztem. 

 

 

 

 

Láttátok?

Ezt a két fotót az Időképről hoztam, nem tudom honnan, valószínű innen kerültem el egy olasz, kamerával  kísért  megtekintésre a fészre. Amit mutattak, hamar kifutottam, s megnéztem az égen. Többen kommentelték hol volt látható, s hol nem a felhők miatt. Fotózni a gépem nem tudott, csak későbbi  lehetőséget, amikor kezdett a Hold előtűnni.

 

 

A teljes takarás gyönyörű vörös színével ejtette ámulatba az embert. Viszont számomra döbbenetes látvány az volt, amikor már kezdett világítani a Hold, s ahogy az árnyék előtte volt, de ez úgy látszott mintha egy sisak vagy inkább teknőspáncél borulna rá. Ahogy lebegett fölötte. Felejthetetlen.

Öröm és boldogság

 Az annyira,de annyira "szeretett volna kapni" játék.

A kutyasimogatók. Zsebi nagy napja, nagy boldogsága.

Elmaradt képek: Esztergom

 

A fények tudnak csodákat mutatni. Itt is, esti fotók a Bazilikánál. Már hullafáradtan mentünk fel, kiválasztva az egyetlen módot, csak gyalogolni ne kelljen, de ide el kellett jutni.

 Kerékpártartó. Nem stílusos? Hogy számomra ez miért szenzáció? Valahol olasz fotókat nézegettem, s karikák voltak a falban. Mire rájöttem, hát a lovaikat kötötték ki oda, egyszer régen. Máig őrzik emlékeit, a karikákkal emlékeznek.

S a parkolóban egyszer csak megjelentek A MACSKÁK. Nem értettem. Jöttek, vonultak, énekeltek. Akkor vettem észre az etetésükre érkező hölgyet. Mindig akad valaki, aki a kóbor macskákat megeteti.(Egy parkoló szélén, egy építési terület mellett.)