Ismét, és újra és újra

Lesznai Anna: Ajánlás a kertnek

Amit tőled kaptam: mások kérve kérik.
Amit másutt vetnek: mind tebenned érik.
Amit láttam, tettem, tanultam és adtam,
Mind körülém gyűlik a lesznai napban.
Ha kertem nem volnál, bizony én sem volnék,
Néma hullámokba nyomtalan omolnék,
Futó homok lennék – de te átöleltél,
Védtelen pusztából dús karámba szeltél…
Ha tükröm nem volnál, magam sose látnám
Vágyam záporára vagy színes szivárvány.
Csudáim és csókom mind tebenned termett
Ágaidról téptem a mézes szerelmet,
Bölcsőnkbe a bimbót is vágyadról szedtem
– Amiért ím híred hálás versbe szedtem.

 A verset a Szóvarázslók blogról hoztam.

  

 

  Nálatok vannak madarak? Tavaly tele volt velük a kert. Most se verebek, se madarak.. Pedig a napraforgók is várják őket. Mi történt velük?  Ez a riasztó ilyen jól működik (a szomszédban)?

 

 

 

és a ház előtt:

 és a ráadás:

 

 Valahol,  út közben egy óvoda ablakában fotóztam:

 

Elkészült!

A parketta. Jó hónapja biztos hogy kipakoltunk. Szép lett. S a kiválasztása: választottam egyet, aztán javasoltak, s mintát vittem, fotóztam, gondolkodtam, s az eredetileg választott került fel. Világos, de barnás, meleg hatása van. A finom pakolás, takarítás, tehát a java még hátra van.

Kiegészítésül a könyvajánlásomhoz

Lesznai Anna sokoldalú művész volt, hímzett és hímzéseket tervezett, a melyeket külföldről is vásároltak. Kivitelezői ügyes kezű parasztasszonyok voltak, akiket így foglalkoztatott is.

Augusztus 12--én Balatonfüreden nyílik kiállítása a Vaszary Galériában.

" A Vaszary Galériában a Petőfi Irodalmi Múzeum és Zoób Kati divattervező-iparművész kezdeményezésére rendhagyó tárlat nyílik. A kiállítás beteljesíti Lesznai Anna vágyát: formába váltja iparművészeti terveit, bemutatja meséit, verseit, életművét és életútjának állomásait, kortársait.
– Nagyszabású és látványos kiállításon eljátszunk a „mi lett volna, ha”-gondolatával, és Zoób Kati – részben Lesznai Anna meséi által inspirált – ruhái mellett tárgyiasítjuk Lesznai soha meg nem valósult terveit, képekké váltjuk irodalmi alkotásait és megidézzük kortársait is. Ki-be járunk a műfajok között, a kiállításon szavakkal, szövegekkel, textilekkel, szőttesekkel, szövetekkel, fonallal és cérnával játszunk – izgalmas és inspiráló látványt teremtve – összegez dr. Török Petra, a Petőfi Irodalmi múzeum főigazgató helyettese, a tárlat kurátora."

Hímző bloggereknek különesen ajánlom! Amit ismerek az életműből különleges kiállítás lesz.

Nézzétek meg ezt a videót, róla szól, ő is megszólal 22 év amerikai tartózkodás után tökéletes magyarsággal!!!

https://www.youtube.com/watch?v=hkV_mqV5iZE

Hogy jönnek össze dolgok! A könyv "véletlenül" akadt a kezembe, bár a verseit nagyon szerettem. Mondhatnám megszólított, erre itt a kiállítás.

A tegnap esti

blogbejegyzésem szőrén-szálán eltűnt...

Most megyünk visszapakolni, a felázott parkettát felszedték, újat felraktak, most mi jövünk ismét, miután június eleje óta a szoba használhatatlan volt, s egy idő után már üres is, a nagyszobába zsúfolva minden.

Nagy fába vágtam a fejszém (könyvajánlással)

 

A könyvajánlás különösen Kavicsnak szól, ha olvasol. Belenézegetve a könyvbe nem is értem, hogy miért is te jutottál az eszembe? Balaton-felvidékről szól a könyv, s nem a kommersz megközelítésben. Azt hittem ismerem, hát nem. Sok új felfedezni valót, kirándulási ötletet kaptam  a könyvtől. S nem utolsó sorban a FOTÓK!

S pár fotó az unalomig mutatott, de számomra szeretett kertről. Kissé múlt idejűek, mert folyamatosan nyírok, visszavágok, vagy megszüntetek növényeket, mert a sok esőtől túlnyúltak. Ez már helyenként/növényenként több is az elviselhetőnél. Miközben köszönöm nekik, hogy voltak, díszítettek.

 

 

Kipróbáltam a Chelsea-metszést. A kertésznő Margit napra javasolta a bokros őszirózsák visszacsipkedését egyharmaddal, hogy így dúsabbak lesznek. Monty a lágyszárú évelők visszavágására javasolja, hogy ne nyúljanak, inkább bokrosodjanak.  Amit a bíborkasoknál látok egy váltakozó magasságú növénycsoport. Kellemesebb a hatása így. Előtte lómenta és oragano.

S nyílni kezdenek a nyári orgonák, hortenziák,

és íme "a másik kert". Szeretem Lesznai Anna verseit, egynémely, ha rossz a kedvem mindig menekülést jelent.

Lesznai Anna: Egyszerű dal

Hogy engem lássál nézd meg, kedves, a kertet,
A lombosat, árnyasat, rejtőst a domb ölén.
Bizony, mert én is lombos, rejtős vagyok.

Ha engem szólítsz, kedves, szólítsd a szellőt
A sietőt, suhogót, susogott titkok tudóját,
Mert bennem is vagyon sok suttogott kérdésre válasz.

Ha testem kívánod, úgy simítsd az illatos földet,
Ő alszik és hűvös, de viselős izzó kehellyel.
Aluszom én is, bennem is nyílnak virágok.

Ha ölelni óhajtsz, úgy öleljed hársaim törzsét.
Erősek, szívósak, égnek, tülekedők.
Köztük megállok, hajamban játszik a nap.

Ha bírni akarsz, úgy hintsd be maggal mezőnket,
Mert azé a föld, ki terméssel áldja meg őt.
Ki holnapom hordja, én is azé leszek.

Ha ismerni vágyol, úgy némán messzire nézzél,
Mert tágas a völgy, a szélén hegyek hevernek.
Tágas a lelkem, de valahol otthon vagyok.

Ha szeretni szeretnél, úgy tárd ki szomjas karod,
Borulj a fűbe a nyilazó napfény alatt,
Ott játszik csókom minden sugár nyomán.

Ha jó akarsz lenni hozzám, simogasd meg ebünket
Mert hű ő szegény, és nem tudja megmondani, mi fáj.
Jaj, tudni szólni szemérmes szívnek nehéz.

Ezek után nem hagyhattam a könyvtárban az írónő évtizedekig írt és évtizedeket átölelő könyvét a hatalmas terjedelem ellenére sem. (Kötetenként megvan a nyolcszáz oldal, bár tudom egy könyv értékét nem ez határozza meg, de különösen nyáridőben nagy elszánás kell a folyamatos haladáshoz, mikor ezer más tevékenység szólítja el az embert.)

forrás

A könyvet olvasom lassan vagy két hete. Mindig közbejön valami, ami kiszakít belőle. Pedig érdekes, jól ír, nagy időszakot ölel át (ahogy a forrásnál olvashatunk is róla).

MacsKAland

Cirnyó úrfiról már sokszor írtam, hogy vadmacska lett. Egy hazatalálási célja van: az étkezés.Ezt néha napoa többször, néha többnaponta teszi meg, de mindig a három fogást: száraz, nedves, tej - szigorúan végigeszi. Aztán ágyesz, bugyesz, megy is világgá.

Hetek óta gennyes a lába, eldagad, kitisztul, aztán kezdi előlről. Orvoshoz vinni ilyen életmód mellett nehéz, no meg orvos is kellene hozzá. Mi, a gazdák addig már eljutottunk, hogy vihetjük, ha rendel az orvos bejelentkezés nélkül, telefonra. Amennyiben sikerül elkapnunk. Eddig nem sikerült, pedig gyalázatos a mellső lába, s ma már láttam, hogy a mellkasa is olyan. Nem is ment világgá, a kert végén alukált. S micsoda szerencsénk lett, az ügyeletes állatorvos fogadott is minket, igaz, este nyolckor, de mit bántuk, csak lássa el. El is feküdt a páciens a hordozóban, láza is volt, meg ő is érezhette ennyi volt az ennyi.

Lényeg a lényeg, ellátták, fel is ébredt már, evett is, természetesen, most kijutni próbálna, de én írom a blogbejegyzést, hogy ne kelljen udvarolni neki, bírja ki még egy kicsit. Mert volt itt minden az etetés előtt, gondolhatjátok. Szép szó, simogatás, tutujgatás, de mit ér egy kandúrnál? Még félórát, aztán úgyis nekiindul az éjszakának, a kalandoknak, a verekedéseknek. (Bár, most talán nyugalom van, mert a feje nincs széttépve. Viszont a vére akkor is viszi.)

A gazdák megnyugodhatnak, hogy rendben van, egyenlőre, mert félelmetesen nézett ki az a láb. Nagyon. (A fotó régi, a blogról szedtem le.)

S valamelyik nap a boltba menvén egy udvarban szembenézett velem Cirnyó, azaz nem ő, egy kölyök, az "unokám". Viszont az apját le nem tagadhatta, még a gallérja is olyan volt. Mégis van eredménye a sok szorgoskodásnak.