Nagy fába vágtam a fejszém (könyvajánlással)

 

A könyvajánlás különösen Kavicsnak szól, ha olvasol. Belenézegetve a könyvbe nem is értem, hogy miért is te jutottál az eszembe? Balaton-felvidékről szól a könyv, s nem a kommersz megközelítésben. Azt hittem ismerem, hát nem. Sok új felfedezni valót, kirándulási ötletet kaptam  a könyvtől. S nem utolsó sorban a FOTÓK!

S pár fotó az unalomig mutatott, de számomra szeretett kertről. Kissé múlt idejűek, mert folyamatosan nyírok, visszavágok, vagy megszüntetek növényeket, mert a sok esőtől túlnyúltak. Ez már helyenként/növényenként több is az elviselhetőnél. Miközben köszönöm nekik, hogy voltak, díszítettek.

 

 

Kipróbáltam a Chelsea-metszést. A kertésznő Margit napra javasolta a bokros őszirózsák visszacsipkedését egyharmaddal, hogy így dúsabbak lesznek. Monty a lágyszárú évelők visszavágására javasolja, hogy ne nyúljanak, inkább bokrosodjanak.  Amit a bíborkasoknál látok egy váltakozó magasságú növénycsoport. Kellemesebb a hatása így. Előtte lómenta és oragano.

S nyílni kezdenek a nyári orgonák, hortenziák,

és íme "a másik kert". Szeretem Lesznai Anna verseit, egynémely, ha rossz a kedvem mindig menekülést jelent.

Lesznai Anna: Egyszerű dal

Hogy engem lássál nézd meg, kedves, a kertet,
A lombosat, árnyasat, rejtőst a domb ölén.
Bizony, mert én is lombos, rejtős vagyok.

Ha engem szólítsz, kedves, szólítsd a szellőt
A sietőt, suhogót, susogott titkok tudóját,
Mert bennem is vagyon sok suttogott kérdésre válasz.

Ha testem kívánod, úgy simítsd az illatos földet,
Ő alszik és hűvös, de viselős izzó kehellyel.
Aluszom én is, bennem is nyílnak virágok.

Ha ölelni óhajtsz, úgy öleljed hársaim törzsét.
Erősek, szívósak, égnek, tülekedők.
Köztük megállok, hajamban játszik a nap.

Ha bírni akarsz, úgy hintsd be maggal mezőnket,
Mert azé a föld, ki terméssel áldja meg őt.
Ki holnapom hordja, én is azé leszek.

Ha ismerni vágyol, úgy némán messzire nézzél,
Mert tágas a völgy, a szélén hegyek hevernek.
Tágas a lelkem, de valahol otthon vagyok.

Ha szeretni szeretnél, úgy tárd ki szomjas karod,
Borulj a fűbe a nyilazó napfény alatt,
Ott játszik csókom minden sugár nyomán.

Ha jó akarsz lenni hozzám, simogasd meg ebünket
Mert hű ő szegény, és nem tudja megmondani, mi fáj.
Jaj, tudni szólni szemérmes szívnek nehéz.

Ezek után nem hagyhattam a könyvtárban az írónő évtizedekig írt és évtizedeket átölelő könyvét a hatalmas terjedelem ellenére sem. (Kötetenként megvan a nyolcszáz oldal, bár tudom egy könyv értékét nem ez határozza meg, de különösen nyáridőben nagy elszánás kell a folyamatos haladáshoz, mikor ezer más tevékenység szólítja el az embert.)

forrás

A könyvet olvasom lassan vagy két hete. Mindig közbejön valami, ami kiszakít belőle. Pedig érdekes, jól ír, nagy időszakot ölel át (ahogy a forrásnál olvashatunk is róla).