Liliomok, versek, liliombúcsúztató

Egyed Emese: A liliomokért

Ha vártalak (és sokszor vártalak),
könnyű volt testem-telkem, mint a hab,
az idő boldog csöndbe öltözött,
liliom sarjadt égett nád között;

a vágy harangszavú hullámait
körbezengette, átszakadt a híd,
áradt a víz, omlottak kőfalak,
és zakatolt az ábrándok alatt

a vér körpályás, élő rendszere;
váltóját későn állította be:
föl-le száguldó lélegzet-csapat
jelezte jöttödet, nyugalmamat.

Mára medrébe minden visszatért.
Fohászkodjunk a liliomokért:
nekünk bomlottak sugaras és vad
pillanatokban, amíg vártalak.

(Annak idején, amikor blogolni kezdtem nagy kedvencem és példaképem volt a Maja blogja. A freebloggal az ő blogja is eltűnt, nem tudom folytatja-e még valahol? Gyönyörű verseket hozott, fotókkal, művészi alkotásokkal kiegészítve. Máig szeretettel gondolok rá, a blog írójára, Marcsira. )

 

(A fehérek már már elvirágoztak.)

 Tudom a vers százszor megjelent, tán én is hoztam, de a lenti fotó társául hívta.

Wordsworth, William: Táncoló tűzliliomok

Sétáltam, mint felhő, melyet
szél hajt, céltalan, könnyedén,
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tűnt elém,
a tó partján, a fák alatt
ringtak, táncoltak álmatag.

Ahogy csillaggal a tejút
ragyog s hunyorog mindenütt,
a szikrázó kis öblöt úgy
körüllobogta ünnepük;
lángszirom, táncos, büszke fej
hintázott ott vagy tízezer.

Tűztánc volt a tó is, de ők
túltündökölték a vizet, –
költő ily társaság előtt
csak boldog s vidám lehetett!
Néztem, – néztem, – nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép;

mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány áldása, és
megint veletek lobogok,
táncoló tűzliliomok.

Szabó Lőrinc

Csak úgy

 

  

Valamit visz a víz vagy inkább valakiket

Frizurák

Elhagyatva

Találkozás

Cseppek kérdéssel

Reményik Sándor: A szépség próbája

 

Egy könnycsepp szállt fel valaki szemébe,
Mint aranyfelleg alkonyati égre. 

Mert dal szállt fel egy másik szív tövéből,
Örvényes, néma, feneketlen mélyről. 

A dal kérdezett: igaz dal vagyok?!
A könnycsepp igazolt és ragyogott. 

Úgy ragyogott, mint egy gyémánt-pecsét,
Átragyogta a költő kételyét. 

 A költeményen és a könnyön át
A Szépség találta meg önmagát

(Nekem összetartoznak.)

 

 

s csendben megkérdezném: milyen évszak van most?

Kutyák és virágok

 

Szép reggelt!

Útközben, közben

Esztergom

Pacsa felé

 Hosszúpereszteg

Útközben fotóztam ezeket szobrokat, kereszteket. Valahogy elmaradtak ezek a fotózások, valahogy szivárog el az erőm. Bár az időjárás most mellettem van, akkor is fáradok. nagyon. Sok volt hetek óta a mászkálás, a beázás miatti futkosás, az állandó szellőztetés, gépkiürítés(nedvességelszívó), most már burkolót hívtam, mert a parketta nem akar visszalapulni, ki tudja mennyi víz folyt alá.

Ami nem jó hír, cukros lettem, sejthető volt, most diétázni kell, gyógyszert szedni, holott még a papírokat sem volt időm-erőm elolvasni, két napja csak alszom, alszom. Azt tudni kell, hogy éjszakánként 5 óra a rekordom, ezt sokáig nem lehet bírni. Lehet homeopátiás szer vagy altató, egyformán nem használ. Ki- vagy lemerültem.

Tisztogatom a kertet, a sok eső óriásokat növesztett sok növényből, sok túlszaporodott. Füvet is folyamatosan kellene nyírni. Gondolom az másoknál is így van, ez nem vigasztal, ez az én terhem. (Már a Zsebi kertnél, néha a ház előtt, akkor is, ha a nagyja az uramé, csak most az a fűnyíró is elromlott).

Szinte olvasni sem tudok a kimerültségtől, filmet is jól kifogtam az este, abba is hagytam, hiába nagy rendező filmje. Pasolinihez gondolom hangulat kell, vagy én nem vagyok vele egy hullámhosszon, van filmje, aminek többször kezdtem neki, mindig egy bizonyos résznél hagyom ott.

Elővettem ill. múltkor beugrott egy dallam, indiai spirituális zene, ún. bhajans, azt hallgatom, megnyugtat. Kár, hogy az nincs meg, ami  a legkedvesebb, nincsenek itt velem a kazetták, a kihozott tokokban más zenék voltak. (A rendes zenehallgató...)

Azért ennyire elkeseredett nem vagyok, ez most pillanatnyi hangulat, mert találko szépet magam körül, de most valahogy ezek kerültek elő.