Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: liliom vers fotó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: liliom vers fotó. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. július 2., hétfő

Liliomok, versek, liliombúcsúztató



Egyed Emese: A liliomokért

Ha vártalak (és sokszor vártalak),
könnyű volt testem-telkem, mint a hab,
az idő boldog csöndbe öltözött,
liliom sarjadt égett nád között;

a vágy harangszavú hullámait
körbezengette, átszakadt a híd,
áradt a víz, omlottak kőfalak,
és zakatolt az ábrándok alatt

a vér körpályás, élő rendszere;
váltóját későn állította be:
föl-le száguldó lélegzet-csapat
jelezte jöttödet, nyugalmamat.

Mára medrébe minden visszatért.
Fohászkodjunk a liliomokért:
nekünk bomlottak sugaras és vad
pillanatokban, amíg vártalak.

(Annak idején, amikor blogolni kezdtem nagy kedvencem és példaképem volt a Maja blogja. A freebloggal az ő blogja is eltűnt, nem tudom folytatja-e még valahol? Gyönyörű verseket hozott, fotókkal, művészi alkotásokkal kiegészítve. Máig szeretettel gondolok rá, a blog írójára, Marcsira. )






(A fehérek már már elvirágoztak.)




 Tudom a vers százszor megjelent, tán én is hoztam, de a lenti fotó társául hívta.

Wordsworth, William: Táncoló tűzliliomok

Sétáltam, mint felhő, melyet
szél hajt, céltalan, könnyedén,
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tűnt elém,
a tó partján, a fák alatt
ringtak, táncoltak álmatag.

Ahogy csillaggal a tejút
ragyog s hunyorog mindenütt,
a szikrázó kis öblöt úgy
körüllobogta ünnepük;
lángszirom, táncos, büszke fej
hintázott ott vagy tízezer.

Tűztánc volt a tó is, de ők
túltündökölték a vizet, –
költő ily társaság előtt
csak boldog s vidám lehetett!
Néztem, – néztem, – nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép;

mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány áldása, és
megint veletek lobogok,
táncoló tűzliliomok.