voltunk tegnap. Elindultunk kinyomozni, honnan került a kert alá a rengeteg víz, mit keresett "valami gép" a kert mellett eső közben, után? Eszméletlen ereje van a víznek, kimosott utak, árkok, útszélek, már letisztítva, mire arra jártunk. Amit láttunk mégis sokat mesélt. A kert alá a faluból is vezet egy hatalmas vízelvezető cső, s közben a dombról, az erdőből elindult vízmosás is látszott. Szóval kapta kétfelől, nem véletlenül volt olyan széles, gyors, zavaros a víz.
Viszont ez még semmi nem volt ahhoz képest ami a falu másik részén volt. A domboldalról kiszedték a növényzetet, alul már kitámasztották, de a teteje se takarást, se növényzetet nem kapott még. No, itt tarolt a felhőszakadás! A lezúduló eső hozta magával a sarat, földet, homokot, amit talált, le is hordta a faluba rendesen. Kár, hogy nem volt velem fényképezőgép, lett volna mit fotózni. Szegény falu, idén valahogy nagyon sújtanak minket a természet erői.
Közben a természet teszi a dolgát, újab virágok nyílnak,
a bokrok próbálnak regenerálódni a sok jég, lezúduló eső utáni tépázottságukból. S vannak akik nem tudnak magukhoz térni pl. a verbénák. Annyi esőt kaptak, kapnak, túlélésre játszanak, pedig tavaly nagy bokorrá terebélyesedtek. Most küzdenek. Szegények. Ő is egy kivételes ép rózsa, szirmaik rozsdásak, tele fehér pettyes bogárral. S egy döbbenet: egy aster, ami tán a legkésőbb nyílt az ősszel VIRÁGOZNI kezd!
