Oldalak

2018. február 22., csütörtök

Egy kis melegség e nagy hidegben

és bizakodás a tavaszhoz.

"Szakad a hó nagy csomókban", veréb nézi a bokorban




Az összes tengelices fotóm a hóeséstől használhatatlan lett, ez miért nem? Nem is értem. S előkerültek rigók, tarkaharkály, stb. is.



Kint szakad a hó, fúj a szél, s egyre csak hordja, hordja a havat és bent...

Cirnyó az előszobában alszik, ájultan.

Ahogy kertben fotóztam felláttam az autókra, soha ilyen lassan még nem közlekedtek. Biztosan a hó miatt.

2018. február 21., szerda

Egyszer volt,

hol nem volt egy domboldal vagy lejtő, ahol autók közlekedtek. Néha félreléptek vagy inkább mondjuk úgy félrecsúsztak. Nemcsak nyáron, télen is. Tegnap is. A szerencsétlen kamion vitte magával a villanyoszlopot is. Dehogy vitte, letarolta.




Ezt úgy tudtuk meg, hogy elment a netünk, de szerencsések voltunk, mert másoknak a villanya  is, ma délutánig. A nagy tanácskozásnak az lett a vége, hogy nem lett vége, csak ma délutánra.

Íme a bűnös kanyar:


Reggel még esett a hó is, viszont nem fagyott. Jó a rosszban.


 Ma reggelre kivonult mindenki: rendőrség, tűzoltóság, villanyosok, tv szolgáltató. S a kamionmentők.
 

S megérkezett a média is, s tegnap este már a facebook is tele volt a fotókkal(mesélték), már a katasztrófaturistákéval.

 

 Megbeszélték, hogy mit is tegyenek,


 s elkezdték kiemelni a pótkocsiból ami mozdítható volt, s rögzíteni a rögzíthetőt, összekapcsolni a darut, a trailert, stb.,






 majd megkezdték kihúzni az árokból a kamiont. Először felállították a pótkocsit,


 

 ekkor már a villanyosok is mozgolódni kezdtek, felemelni az oszlopot, stb.


 mindenki a maga munkáját végezte,


 s az érdeklődők, (mai nevük más) is megjelentek. Felvonult aki számít, még az óvodások is eljöttek. Csak akik kicsit beljebb laktak tudtak vagy nem tudtak hazamenni.



itt már a villanyosok is dolgoztak,

 

a kamion is talpra állt egyre jobban, pontosabban húzták, emelték, stb. nagyon szakszerűen. Csodáltam az együttműködést. (Rutinjuk van? Csak nem? Sajnos, igen.)


 S a botcsinálta fotós, katasztrófaturista bloggernek elege lett. Fázott, éhes volt, főznie kellet, kidőlt. Mire ismét visszament már csak az üres utcát, a villanyoszlop szerelőit, s a várakozó netes-tv szolgáltatót találta. Estefelé , majdnem 24 óra múlva lett villany, internet! (A fotók készültek az utca jobb oldalán, bal oldalán , középen, sűrűjében, a szomszédos házak kertjében, lépcsőin, mindenhol ahol fotózni tudtam. Este és ma  jó fél napig. S egy autószerelő személyében nagyon szakszerű tájékoztatóm is volt.Akkor már. Van nyári fotósorozatom is, nyári mentésről...)


2018. február 19., hétfő

Hamar-hamar,

mert a halálomon vagyok, összeesek, elájulok- mitől?
olyan feszült vagyok, hogy szétrobbanok.

Kérdés: mitől?

Voltunk állatorvosnál, Cicóval, akinek azt hittem leszakadt egy ujja, amire hazatért szombaton 4-5 nap után. Csak vagy 2 cm mély a nyílás a két ujja közt. Ellátták. Háromlábon jár, a macskaajtón sem tud emiatt kimenni, szegény.

Zsebit is vittük, de csak a szokásos... pedig csontra diétázik. Szegény. (Éhezik, mert ő nem tudja, hogy a kapott kicsi adagban minden benne van.)

A madárka: csíz. Megkérdeztem biztos forrásból: http://koncztibor.blogspot.hu

Majd jövök, megyek lefekszem.

2018. február 18., vasárnap

Ízlés dolga




s akkor e szürke-számomra rettenetes-ridegségből kimegyünk a színek közé. Átgondolt a lakás, minden a helyén van, az ablakon fák is bekukucskálnak, ezek még vonzóvá is tehetnék, de ezek a színek! Ez a ridegség. Tudom, ez szubjektív, nekem nem jön be.


2018. február 17., szombat

Új kosztosok


Tavaly tél végén jelentek meg az etetőn, már napok óta találgatom kik lehetnek, akik nem rászállnak, s a maggal el az etetőről. Ma készült fotó, nem a legjobb lett, de kivágással így láthatóbbak. A kérdés, hogy a tengelicek mellett ki a fekete sapkájú, sárgászöldes tollazatú madárka? Csíz?