Oldalak

2017. június 5., hétfő

Gótikus falfestmények: Szalonna


Szépen helyreállított és szép templom, épületként és belső értékeivel. Olyan felkészült és alapos templombemutatóval, mint itt, nem találkoztam az utunk során. A hölgy pedig nem szakember, csak szívügyének tekinti. Csodálat és köszönet érte. A templom és a gyülekezet lelkész nélkül maradt. Építik, alakítják a lelkészlakot, várják, hogy érkezzen hozzájuk valaki. Megérdemelnék.

 "Igen jelentős emlék az Árpád-kori körtemplom. A XI. században építették, a XIII. században négyszögletes hajóval bővítették. E korból származó falkép is látható benne a későbbi korok népi stílusú emlékei mellett.

A XIII. században készült a szentély belső falán látható, Antiochiai Szent Margit vértanúságát megörökítő falikép. A XV. század elejéről származik a szepességi származású András mester falfestménye, mely a diadalívben - kör alakú mezőkben - a próféták mellképeit ábrázolja, az ívzáradékban Isten báránya látható. A templomot 1562-ben a törökök feldúlták, felújítása során új zsindelytetőt kapott. 1589 körül már a reformátusok kezén volt, ekkor a freskókat lemeszelték, csak az 1970-es években végzett rekonstrukció során váltak újra láthatóvá a falfestmények.


 A berendezés és a harangláb

A szalonnai templom szépségét fokozzák a későbbi korok művészi igényű munkái: az 1777-ben készült festett, barokk stílusú berendezés, a gazdagon díszített, 1801-ből származó szószék és korona, melyek az észak-magyarországi festőasztalosság legszebb remekei közé tartoznak.

A templom mellett álló, 15 méter magas fa harangláb tornya galériás. 1765-ben készült népies barokk stílusban. Az épületegyüttes és a temető középkori eredetű körítőfalát a XVIII. században újították meg.
(Vendégváró)
A templomról  még  itt olvashatunk




Harangok.




    


 

Templomok illeszkedése.
  







 










(Látom, hogy a fotók elég vegyes minőségüek. Remélem azért az egész nagyszerűségét tudom velük érzékeltetni. )

Közben történtek események, volt hatalmas vihar, s ahogy kálltunk az ajtóba, s végignéztünk a házon, azt látjuk, hogy a ház alól folyik ki a víz!!! Máig nem értjük.  

Ezek a frontok eléggé megviseltek, majd jelentkezem.

2017. június 2., péntek

Úti fotók


Fent: a távolban Regéc vára. Lent: Füzér vára távolból. Ilyen szép épület készült a felújítás során. Félnapos program.



S valahol Regéc község körül kanyarodtunk le Háromhuta Újhuta részére, ahol egy éve nyílt meg a  Barátok Panzió. (Tolcsva felöl is megközelíthetők, egyszerűbb, de kevésbé romantikus úton.) Fogadnak étkezésre is vendégeket. Rég ettem ilyen finom, nagyanyám főztjére emlékezető májgaluska levest. Gyors kiszolgálás, s a többi étel is finom, házias volt. Akkor vigyem már én is a jóhírüket. Bár erre azt hiszem nincs igazán szükségük, mert ami jó és minőségi eladja önmagát.

 A varbói tavon, már az utolsó nap délutánján jártunk, s családi körben. Erőm a fotózásig terjedt, tókerülésre nem vállalkoztam.






S akkor már a mai utamról is írnék. Vérvételre mentem..Megfigyeltem, néha fél óra alatt lemegy száz ember, máskor áll, lassan csordogáló a behívás. A mai nap ilyen volt, meg duplázó, mert  új vért levevőt hívott az, akihez beosztottak. Pedig egyszerű lett volna, csak agyonböködött a vénám. Új vezetése van a kórháznak, nagy változtatásokkal, itt valahogy nem venni észre. Szidta is  a(z új régi) rendszert a szomszédom, ő gyakran fordul meg itt.

S akkor jöjjön egy műsorajánlás, ennek apropóján, vagy inkább mert akartam is ajánlani..

2017. június 1., csütörtök

Üsd agyon!

- mondta szomszédasszonyomnak az elhagyott macska etetője, aki a néni gondozója volt. S jön, hívja Cicót nagy szeretettel. Mint írtam róla Cicónak kölykei vannak, ki tudja hol és hány? A mondat arra való biztatásként hangzott el, ha előkerülnének a szomszédban.

Kiakadtam. Kiakadtam a lelketlenségen, a durvaságon, mert ezek a cicák már nem újszülöttek, vagy 6-7 hetesek. Csak ez lenne a mód sorsuk elrendezésére? Vagy ahogy a nyulakat lecsapják, végezzenek velük is? Azért ez két más helyzet.

Nos, szomszédasszonyom meg is találta a kerti házban a népséget, egy vörös és egy tarka cicuskát. Szépek voltak, gondozottak. Hisztérikusan vitte őket a szomszédba, már a cicák volt gazdájának szomszédjába. Aki, meghallván az anyamacska kereső hangját kiengedte, azaz hozzáengedte a gyilkolásra váró kismacskákat, akiket megőrzésre, átadásra kapott meg. Itt megszakadt nálam a film. Nem tudom mi lett a sorsuk. Az anyjuk jön, enni adok neki. Nem tudom megállni, hogy ne etessem. Már engedi magát simogatni, nyolcasozik. Az ételre jön(né)nek egyéb macskák, négyet számláltam meg. Nos, itt megállunk. Gondolom van gazdájuk.

Azért a mondat időnként bekúszik a tudatomba, s kiráz tőle a hideg. Nem hiszem, hogy csak ez a módja sorsuk elrendezésének. S mivel anyamacska mi lesz az újabb alommal?  Almokkal? Az örökösök figyelme eddig nem terjedt? Gondolom egy örökséggel feladatok is adódnak, ha már került nekik egy ház amit szeretnének átépíteni. Én még nem találkoztam velük, azért kérdeznék tőlük.

Én ettől megőrülnék,

 

nekem ez sok, nagyon sok. Vannak magyar lakberendezők ugyanezt a stílust viszik, csodálom, ám de nem szeretem őket.

2017. május 31., szerda

Élet a templomokon túl



Ez az elrendezés a véletlen műve volt.
Lentebb alkonyi fotók. Szerettem ahogy nap átvilágította a kertet.





 Nyílni kezdenek a sárgák, lilák.



Ma esti fotó, vihar előtt készült.
Ezek a napokban: égi festészet.