Egyszer volt egy öreg néni. Egyedül éldegélt, s hogy társa legyen szereztek neki egy macskát. Egy kiscicát. Csinoskát, vörös fehér foltosat, s hogy baj se legyen, azaz zavaró tényező a fiúcicából dúrmacskát csináltak. Ment a férfiassága, de nyert vele egy ölet, simogató kezeket, meg is tanulta magát rögtön hátravágni,hasát vakartatni, simogatásra mozdulni, s tv-t nézni. Imádta a száraz eledelt, mondhatni bolondult érte. Gömböc macska is lett belőle.
Igen ám, de a gazdi egyszer csak eltávozott egy másik világba, s a rokonok, akik odaszerezték a cicácskát, ő így feleslegessé válván ünnep előtt megfogták, s elvitték egy lakatlan, távoli erdőbe. Kitették, csak így egyszerűen. S micsoda szerencse, karácsonykor valakik éppen ezt az erdőt látogatták meg,s meghallották a sírdogálását.
Hazahozták, szomszédi segédlettel megetették, de bevinni nem akarták. Amúgy szállást, ételt kapott. Még aznap este útra kelt, ki tudja hova és merre, s merre járt. Hat nap múlva a szomszéd kutyája jelzett, a cica az "új gazdák" kertjében sírdogált, a szomszéd örömmel nyalábolta fel, s vitte be nekik a megtért jószágot. Azóta meleg ágyikó, tele tálka fogadja, várja, kényezteti, néha kiküldik kicsit körülnézni a kinti világba, szokja azt is. Akkor meglátogatja a szomszédékat is. A szomszéd macskának nem versenytárs, hisz egyből megadó pózba vágja magát. Majd összeszoknak. S a történet itt jól végződött. Ez volt a története? A kiscica viselkedéséből rakták össze az előzményeket. Ő egy szerencsés állatka, új gazdákra lelt. Amúgy kétéves lehet, kedves, szerethető, hisz ezért tartották. Tarthatták. S mi van a többiekkel, akiket megúnván, feleslegessé válván hasonlóan elvisznek egy erdőbe?
Mindig eszembe jut Gera Pál Kutyatörténet (?) című elbeszélése egy kidobott, s elvadult kutyáról. Máig nem tudom felejteni. Szívfájdító volt, pedig akkor még nem volt kutyám.
Van a faluban egy család, büszkén mesélték, hogy a kiscicákat sosem fojtják meg, felnevelik. A szerencsések gazdát találnak. A többieket egy idő után kiviszik a hegyre. Mikor mondták úgy meglepődtem, elfeledtem megkérdezni s etetik? Vagy sorsukra hagyják őket, találják fel magukat ott kinn a hegyen!?
Sétálunk Zsebivel, nénike sepri a "havat". Bent nagy testű kutya ugat láncon. Meséli a néni, ha elengedik kiugrik a kerítésen, (ami tényleg alacsony, s gyenge állapotú volt), de elvinni a fiam nem engedi.... A másik kutya a kert hátsó részében van láncra verve.
A foltos kutya szerencsés, mikor ideje van , megszökik, csavarog a faluban. Aztán jönnek a gazdák autóval, összeszedik, s hazaviszik.
Így élünk mi az állatainkkal, emberek.
2016. január 4., hétfő
2016. január 3., vasárnap
Mindenhonnan
Itthonról és máshonnan. Kintről és bentről. Fenyőről, ágakról és lámpáról. Egy a közös bennük: fények és árnyékok. S tán búcsúzóul még az ünnep hangulata.
2015. december 31., csütörtök
BUÉK
Minden kedves blogolvasómnak szerencsés, gazdag, egészséges boldog új esztendőt kívánok!
(S legyen békés is e mai világban!!!)
2015. december 30., szerda
1500.
S a kerek szám ürügyén, ha már rendhagyóra sikeredett ez a bejegyzés, köszönöm, akik velem vagytok, s olvastok. Amikor pár hete a 200.000 olvasót jelezte a statisztika kellett volna ezeket leírnom, de akkor gondok fojtogattak. Sokat gondolok Vidékek legbelül Laurájára, azt hiszem ő talált rám legelőször, s aztán már jöttek az olvasók, vagy én fedeztem fel embereket, köztük korábbi blogom olvasóit is, vagy akiket még arról a blogról olvastam, olvastuk egymás írásait, voltunk részei egymás életének.
Örülök, s köszönöm, hogy velem vagytok!
Igazándiból egy film miatt fog engem ez a helyszín, ha valaki nem látta volna még:
S szintén a film ürügyén, még Angel hozta valamikor a blogjában. Onnan mentettem, mert annyira szép, misztikus, tiszta és szívbéli.
2015. december 29., kedd
Unokák
A mász és tolatász
A pakolász
A frizurász
Az olvasász
S egy másik világ felé nézegető
(Van aki több fotóval szerepel.Ugye érthető?)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)