Poltergeist

Most parapszichológiai értelemben használom.  Amikor az ember már olyan szinten feszült, hogy mozogni kezdenek körülötte a tárgyak, s megmagyarázhatatlanul tűnnek el. Jelen esetben a karórám.

Erről jut eszembe az olvasó, ezelőtt kb. 20-25 évvel, mikor a könyvkiadás nyitni kezdett egyéb témák felé. (S eszembe jut a pécsi Doktor Sándor Művelődési Házban hallgatott előadása Király Lászlónak.) Szóval jön az olvasó és kér. Azt a kék könyvet, amiben olyan érdekességek vannak! ????? Aztán magyarázatképpen hozzátette: ott van a pultban. Igen ott volt, Amire nincs magyarázat címmel. Aztán megnyílt az út és a könyvkiadás, s a könyvpiacot elözönlő hasonló témájú könyvek jelentek meg, amelyeket nem kellett a pult alatt dugdosni.

Ha már felhoztam a beigli témát, megsütöttem a régi (Horváth Ilona) recept szerint 4 rúd mákosat. A diós helyett Ágnes diós koszorúja lesz. S az a négy rúd kivételesen jól sikerült. Vannak még csodák!

Ágnesnek találtam: "Nem gondolom azt, hogy a bögre élő vagy valamilyen módon megszemélyesíthető volna, ám bizonyos dolgok mintha megőriznék saját szívverésüket." Cecilie Enger

S akkor  jöjjön néhány gondolat az ajándékozásról, már az ünnep ürügyén is.  (Tulajdonképpen  Marcell Mauss: Tanulmány az ajándékról című könyvét kerestem.)

forrás talán Pinterest? nem tökéletes, amilyen egyszerű?

Szösszenetek

Hála-napló 460. A bolhapiacról apjával hazatartó kisfiú önfeledt öröme a kezében tartott, s csodált  autó láttán. (A blogger megjegyzése: ekkora boldogságot régen láttam gyermek arcán.)

Két napja állandóan késztetést érzek, hogy felhívjam apámat. Ma lett volna 93 éves. Egy éve nincs köztünk. Máig fáj hiánya.

Dilemma: süssem a bevált, régi beiglit vagy próbáljak ki újat?  A családom a gyermekkor ízeire szavazna. Átgondolom.

Mézes ügyben léptem, tanulva a tavalyi kudarcon. Juditu mézesét sütöttem, utólag díszítve. A tésztával nem volt gond, figyeltem minden szavára, a díszítés..., meg kell állapítsam nem vagyok Juditu. Lett néhány alternatív is, de néhány nagyon tetszik. Próbálkozni kell! - ez a tanulság.

Ennyit mára. Jó éjt mindenkinek!

Tegnap

 felénk meglehetősen tavaszi, enyhe és napsütéses volt az időjárás. Még indokoltabb lett az erdei séta. S leginkább nem volt előtte eső, hogy ráadásul még dagonyázzunk is. Így tehát karácsonyi vásár helyett én ezt javasoltam, s nagyon örültem neki. Léleképítő volt, ahogy magamban megjegyeztem. S visszaérve a faluban az uram is új részeket ismert meg, ráadásul a hegyi út építőinek listáját tanulmányozva városa (s egyben az én  41 év előtti lakóhelyem) egy lakójának nevére lelt. Milyen kicsi a világ!

Kellett a séta, mert  Cirnyó állapota elég aggódalomra ad okot, főleg nekem. Ilyen vagyok, aggódom egy macskáért is. (Ha már felelősséget vállaltam érte, s családtagként él köztünk.)

 Az erdő alapos kipucolásával (milyen finoman fogalmaztam) most szembesültem a fotót nézve. A kezdeti, 5 év előttihez képest vágják ki a fákat  rendesen. Akármerre fordulok csak  a régi erdők nyomait látom, a hiányait, a hegyhátak üres bordáit. Néha a szívem szakad meg a régi látványokért.

Néhány hete

ismét angyali jelenlétet éreztem. Mit hívok annak? Néha álmomból ébreszt fel, most világos nappal a kanapén ülve olvastam, s egyszer csak éreztem az illatot. Az össze nem téveszthető édeskés illatot. Sokáig, legalább öt percig. Tudtam, angyal van mellettem, üzen. Átsuhant rajtam az üzenet, valami rossz fog történni, de a kimenetele jó lesz. Ezt jelzi nekem. (Több éves tapasztalat, a jelenlét valami szép üzenetét szokta hozni.) Megtörtént. A fiam trombózisa. Úgy néz ki jól van, s "csak" trombózisa volt.

Köszönöm szavaitokat, a múltnap nagyon kiborultam. Most is felébredtem, hajnalban, pedig mióta nem dolgozom, jól alszom, többnyire. Aztán beugrott az üzenet, gondoltam felkelek, s megosztom veletek.

 

forrás

Ha a nagy

karácsonyvárásról kellene írnom, nem tudnék írni a nagy karácsonyvárásról. Eddig sem tudtam volna írni, s most őszintén bevallom én begörcsölök a sok szép gondolattól. A másokétól, mert nekem valahogy nem jönnek, s ha jönnének, olvasván másokat, leállok.

Valami baj van velem. Rettenetes feszült napokat élek át. Fizikailag is, s ez valószínű meghatározza a rossz napokat. Mintha elborítana valami. Néha őrjöngésig vagyok feszült, bántok meg másokat, nem akarva. Valami nagy-nagy kikapcsolódás, nyugalom, ellazulás kellene. Hát nincs meg. Legszívesebben elfeküdnék egész napra, csak hadd maradjak így, s engem mindenki, de mindenki hagyjon békén.

Hagyjon békén.

Ki tud segíteni?

Felugrik az oldalon egy Kepafalon ablak. Mi ez? Hogy tudom eltüntetni? Köszönök minden segítséget.

Szívből ajánlom

így ünnep táján különösen. Család, karácsony, az elválasztó (?) betegség, a hagyaték, az anya karácsonyi ajándéklistái, s az ezek mentén felfeslő történet. Engem nagyon megfogott.

Ez már csak mellékzönge: vannak Miss. Marple-al töltött estéim. Valaki feltöltötte néhány filmjét a jutubra, nagyon várom ezeket az estéket.