Ki a nappal kel

Ahhoz képest, hogy enyhe éjszakát ígértek... Még a szemem sem nyitottam ki, rohantam ki a kertbe. Sikerült elkapnom a napkeltét. Minden reggel első utam a kaméliához vezet. Nyári helyén van, de betettük egy nagy műanyag edénybe, ahol is körbebéleltük, s a tetejét is megszórtuk diófalevelekkel. Minden reggel nézem fagyott-e a földje? Még nem. Az enciánt túl gyorsan vittem be, jöttek még jobb idők. A leanderek a fal mellett vannak, még őket sem hoztam be. Tudom, kockáztatok. Meglátjuk.

Az úgy volt, ..... (amikor már mindent leírtam, mit írnom volt érdemes, átmentem blogajánlóba...)

hogy szerettem volna a konyhába tányérokat az üres falra. S az úgy is volt, hogy a konyhaszekrény frontja fa. Tölgy. Szerettem volna átfesteni, de sehogy sem vitt rá a lélek. Divat, nem divat, nem érdekel, ez így szép. Sarok beépített része is volt a konyhabútornak, az elődünk elvitte. Ezen nagyon törtem a fejem, mit tegyek? Nyitott polc? Sarokpolc? Most úgy néz ki egy polcot csináltatunk a szembe falra, ablak mellé a tűzhellyel átellenben, A sarokba,  alul szakácskönyveknek, terítéskellékeknek, fölé kerül majd a mikró. Az fölé mi kerül? Majd adja a helyzet.

 

 

Egy blogban akadtam rá, csak mentettem a fotót. Ha véletlenül olvasna a tulajdonosa, nagy köszönet az ötletért.

Azt nem írtam, hogy  a konyha két méter széles, s kb. 3 méter hosszú, sok lehetőség nincs.  A nagy felületű üres fal még mindig megvan. Gondolkodtam ládákban is:

hazai Provence 

S nézegetem  a kis konyhákról szóló blogbejegyzéseket, ötletekért. S közben vadászni kezdtem tányérokra az üres hely betöltésére. Íme az eddigi eredmény.

 

 

S valószínű vagy veszünk ládákat, ha IKEA felé járunk, vagy hasonló polc kerül még valahogy a falra (elképzelések vannak), s közéjük a tányérok, mert ezeket nagyon megszerettem. Már parkettán összeraktam, látom a hiányzó helyet, amit még szereznem kell. (Ez a szerzés, sajnos nagy vadászattá lett. Azzá lett. Azzá...) A szecessziósnak akadnának társai, csak az a fránya pénz.

Hogy nem csak én vagyok kincsvadász, s hasonló érzések kavarognak bennünk, íme egy blogbejegyzés. 
(S valamikor még szomszédok is voltunk...)  S a kommentekhez: hozzám is került antikvár könyvesboltból dedikált könyv. Szívbéli szerző szívbéli  olvasónak írta.) S ha már ezen a blogon járok, amúgy is akartam ajánlani Murakami Haruki japán szerzőt. Itt értő szerző ír róla, én csak rajongó olvasója vagyok, de NAGY rajongója.

"Dicsérjen s áldjon,

 én Uram, ....a Nap, ki nappalt ád, világít, és minket megvidámít.

 

Áldjon, én Uram, asszony-nénénk, a Hold.... (Szent Ferenc: Naphimnusz)

(Az egyéb megjelenések sajnos adottak..)

A kereséshez a lökést

Katalin bejegyzése adta meg. Nagy kedvencem volt a Záróra című műsor, nagyon sajnáltam bezártát. Most újraéledt, a műsorvezető hölgy nevét viselve. Íme egy adása, vendég a Magvető Kiadó új igazgatója, aki más tevékenységével vált ismertté. (Kiemelhettem volna bárkit az eddigi beszélgetések közül, de most legyen ő.) A többi adás is elérhető a neten, ennek örülök, nem lévén televíziónk.
 

 

Nézzétek meg, szerintem érdemes.A témák, a személyek, a...

Karácsonyra

Ha nem tudod mit vegyél kicsinek és nagynak? Nézz be hozzá!

 

  S a blogot is ajánlom! Finomság, szépség.

A szerelem

hálójában, egy hónapon belül mondjuk negyedszer. Viszont VÉGRE normális hanggal, s értettem a szöveget is, nem csak néztem. Már megérte.

Ki ismeri? Örökzöld tatárvirág!

Ennek is a sempervirens ‘Autumn Snow’ – tavasszal és ősszel is virágzó, változata lehet, mert tele van most is virággal. Köszönöm mindenkinek, aki segített a nyomozásban! És a két Melindának, övék lett a találat.

S ha már a kertben jártam és fotóztam, hadd mutassam a borbolya csodám, imádom a színeit, most lendült formába:

 

és az agyonkeresett, végre megkapott kikeleti bangita, ami úgy néz ki, hogy megeredt, sőt új levele is lesz!

Hogy érthető legyek, miután kikeleti bangitát nem sikerült szereznem lett illatos bangitánk.( Honnan hoztuk? Hát, természetesen Kecskemétről! Ritkán vagyunk ott, mindig akad valami kincs.) S nem akar semmire sem menni.