A folytatás folytatása

A nap kelte

Nem vagyok elégedett, pedig kigyalogoltam oda, ahonnan fotózhattam. Nem voltak drótok, házak, stb.

A folytatás

 

S a könyvről . Fájdalmas, érdekes, szép történet rejtőzik e borító mögött. Ami az előző bejegyzés és a könyv közös vonása,  s nyomozásra indított: a könyv egyik szereplője is az árvák vonatán utazók  és leszármazottaik után kutatott. S íme az internet sok mindent kiadott. Nosza én is beírtam a nevet a keresőbe, s jött a riport, s nagy semmi. AZ USA-ban ilyen sok anyag van fent a neten? A dolog érdekességénél fogva sok adatot feltöltöttek? Én kerestem rosszul?

S akkor, ha könyvek jöjjön még kettő:



 E könyvről csak  a könyv ajánlását írom ide, félek, a poént a kritikával lelőném. Kicsit nehezen kaptam el a fonalát, aztán nem tudtam letenni, akkor is amikor éreztem, hogy.... olvassátok el!

Más műfaj, élveztem ahogy ír.


 

A könyvről. 

Repülők, pilóták, itt és ott, és akkor

Apám 90 éves múlt, amikor a riport készült. A végén érdekeseket mond, igaza kinek van?  Lassan egy éve már hogy nincs köztünk. S hogy került elő a riport, hogy találtam rá, s mi után kutakodtam, egy új bejegyzés témája lesz.

 

és a könyvről 

folyt. köv.

Én imádom!

 és ezt is

A gyümölcsöstál tegnapi bolhapiacos szerzemény, a váza örökségem. Valószínű háborús csereként kerülhetett nagyszüleimhez. Mindkettő osztrák, mindkettő kora hasonló, csak a gyártó cég volt más.  Érdekes, hogy nem tudtam róluk (gyárak) megtudni sokat, csak  a mindenféle  online régiséges oldalakon találhatók meg a társaik. Az imádott szecessziós képkeretem szintén bolhapiacos, jól egymásra találtak - nálam.

S hogy célja volt a megvételnek, íme:

 

Szekrény- és lámpamesék

 

 

 

Reggelente új helyeken jár a nap, új területet világít be. Én szeretem követni fényeket.

Találkozások

 

A mai reggelen (szombat) első olvasnivalóm lett alíz blogbejegyzése.   

Sokat adott nekem: 

Első, mert bemerte ismerni, hogy fáradt, s van amit nehezen bír. (Én már nem merek erről írni, pedig küzdők vele.)

Kinyitott előttem egy olyan ablakot, amelyen megismertem két művészt (lásd a bejegyzésben). 

Amit írt a művészetről, annak hatásáról szívemből írta. Nem értem hogy, de kinyitotta és felemelte a lelkem a mai reggelen. (Már nagyon kellett!) Nagy köszönet érte.

Aztán a művészek után kutatva eljutottam egy zalai faluba. A fenti videók egyike, s  ott újabb ablakok nyíltak ki.

Emberek, művészek, alkotók, népművészek, akik hisznek, tesznek, létrehoznak, alkotnak. Továbbvisznek, közösséget teremtenek, felvirágoztatnak.  Kaptam egy olyan feltöltődést, iránymutatást az eljövendő időkre, amire szükségem volt. Hogy értsetek: alkotó embere vagyok, szeretek és tudok égni, létrehozni, erre az utóbbi időben nem volt lehetőségem. A munkahelyi rabszolgamunka felőrölt. Régen volt benne szín, tervezés, összehozás, létrehozás.  Hiányzott a tűz. Most valaki felpiszkálta bennem. Köszönöm.

S ami még lényeges, hétfőn dolgozom utoljára, hivatalosan. Fáradt vagyok, nagyon, nagyon, a házban egy újabb festés vár ránk. Fizikailag felemésztő, de legalább már tudom, hogy lehet és kell is majd lépnem valamerre, ha visszatér az erőm. Akkor is, ha arra már tavaszba fordul az idő.