S ahonnan idejutottam= forrás. S tanultam egy jó mondatot a filmből: "Madár sem jár felénk,fillér sem ér ide". Naggyon tetszett, s máshol is aktuális. A pénzek máshova és más, magasztosabb(?) célokra járnak oda...S egy magánmegjegyzés: a tavasszal erre jártunk fotózni, ill. éppen Szuhán. Nagyon szép vidék. Szeretem az ilyen embereket akik akarnak, s tesznek is.
2015. július 19., vasárnap
Ajánló
S ahonnan idejutottam= forrás. S tanultam egy jó mondatot a filmből: "Madár sem jár felénk,fillér sem ér ide". Naggyon tetszett, s máshol is aktuális. A pénzek máshova és más, magasztosabb(?) célokra járnak oda...S egy magánmegjegyzés: a tavasszal erre jártunk fotózni, ill. éppen Szuhán. Nagyon szép vidék. Szeretem az ilyen embereket akik akarnak, s tesznek is.
2015. július 14., kedd
"a minden a semmi általad végtelen ránk ragyog."
Aranyodi Zoltán: Trombitavirág
poszttalanul
ha posztolni tudnám
az illatod
betöltene mindent mi
itt vagyok
a minden
a semmi
általad végtelen
ránk ragyog.
ha posztolni tudnám
az illatod
az illatod
betöltene mindent mi
itt vagyok
a minden
a semmi
általad végtelen
ránk ragyog.
ha posztolni tudnám
az illatod
F: http://www.poet.hu/vers/148645
2015. július 13., hétfő
Bíbor kasvirág
Tavaly nem szerettem, erőteljesen mindenhol ott volt, uralta a terepet. Át is telepítettem Zsebi kertjébe néhány tövet. Idén aztán mindenhol erőre kaptak, most nem uralnak, hanem uralkodnak. Lehet, hogy mégis megszerettem?
2015. július 10., péntek
Ma reggel
a szemben lévő házak mögötti réten feltörő pára vetette kézbe velem a fényképzőgépet. S hogy a fotózás a pillanat művészete, bizonyítja, hogy mire a kertbe értem ott már napfényben fürdött minden.
2015. július 9., csütörtök
"Remegjek visszatérni az anyaföld kebelére, ahonnan a rózsák fakadnak?"
Már írtam a teakör egyik menyéről, a végre útnak induló életről, akiről az anya bekattanása miatt el kellett búcsúzzanak. Fájdalommal, de mérlegelve, hallgatva az orvosokra.
Sajnos a búcsúzás is csak látszólagos gyógyulást hozott, hiába volt a nagyon melléálló kicsi és nagycsalád. Erősebb volt a betegtárs, az életétől elköszönő betegtárs hatása. Először még időben tudomást szerzett róla a környezet, de, ha valaki valamire elszánja magát nehezen téríthető el. Szemben mondta amit elvártak tőle, de titokban munkálkodott a saját célján. Célján? Azt hiszem az pozitív. Itt a negatív elképzelés volt az úr, de az aztán utat és módot talált minden felsőbb orvosi vizsgálat, diagnózis és biztatás ellenére. S a hétvégén végleg hazatérő anyuka, a következő hetet már egy új világban köszöntötte. "... mert elmenni könnyű, de maradni, várni és élni, nehéz."
Az emberben néha bent szakadnak a szavak....
A bejegyzés többhetes, azóta beszélgettünk a nagymamával. A múló napok kezdik átértékelni a veszteséget. Kirajzolódik a betegség, a teher, amit viselt, amit viseltek volna, ha gyógyíthatatlanul köztük marad. A fájdalom lassan halványul, mert ki tudja a sors miért így írta az eseményeket? Csak az emlék marad velük örökre, a szép napok, s a lehetőségek elszalajtott ígérete.
Sajnos a búcsúzás is csak látszólagos gyógyulást hozott, hiába volt a nagyon melléálló kicsi és nagycsalád. Erősebb volt a betegtárs, az életétől elköszönő betegtárs hatása. Először még időben tudomást szerzett róla a környezet, de, ha valaki valamire elszánja magát nehezen téríthető el. Szemben mondta amit elvártak tőle, de titokban munkálkodott a saját célján. Célján? Azt hiszem az pozitív. Itt a negatív elképzelés volt az úr, de az aztán utat és módot talált minden felsőbb orvosi vizsgálat, diagnózis és biztatás ellenére. S a hétvégén végleg hazatérő anyuka, a következő hetet már egy új világban köszöntötte. "... mert elmenni könnyű, de maradni, várni és élni, nehéz."
Az emberben néha bent szakadnak a szavak....
A bejegyzés többhetes, azóta beszélgettünk a nagymamával. A múló napok kezdik átértékelni a veszteséget. Kirajzolódik a betegség, a teher, amit viselt, amit viseltek volna, ha gyógyíthatatlanul köztük marad. A fájdalom lassan halványul, mert ki tudja a sors miért így írta az eseményeket? Csak az emlék marad velük örökre, a szép napok, s a lehetőségek elszalajtott ígérete.
A napokban néztem a havi bejegyzéseim számát, jó felére csökkent. Ahogy nőttek a terhelések, gondok, csökkentek a bejegyzések, blogokat is inkább olvasok, néha szólok hozzá. Kevés az idő, vagy inkább mire gép elé kerültem annyira fáradt voltam, annak örültem, ha olvasni tudok, sokakat.
Hogy én írjak? Ahhoz megint erő kellett volna, meg is kérte az árát a szervezetem, de már kifelé mászok a gödörből, jobb az erőnlétem, nyílik a szemem. Tegnap végre eső is érkezett hozzánk is, a 24. órában, az eső hozta a lehűlést, amit vártunk. Illetve a házban jól elvolt az ember, de kint várta volna a kert. A volna a lényeges, mert azért oda más is kellett volna, nemcsak az enyhe idő és az eső. Majd lassan pótlom az elmaradásokat, ha az esőtől erőre kapó csiganépség hagy pótolnivalót. Japán kövérkét hosszú, több hónapos kútkávás erőgyűjtetés után kiültettem a kertbe, hamuval jól körülkerítve, hátha most nem támadják meg, nem rágják le tövig, hátha... Most új növény került a kútkávára, őt a vakondok folyamatos kitúrásai miatt próbálom ott életre kelteni.
A lakás rendje is megvan, ülőbútorok meg majd valamikor kerülnek, ez mostanában úgysem lényeges. A konyhaszekrény frontjának festése is terv, mondtam is a festőnek még érnek dolgok (az előszoba "berendezése" ügyében is), aztán majd, ha összeállnak, s anyagi lehetőség is kerül rájuk, megoldjuk. Házat, ahol a lakás van burkolni szeretnék, megy huzavona a lakók közt, bevállalják-e vagy sem. Ez havi nem kevés terhelést jelent majd, ha sor kerülne rá. A végösszeget látva a szemem jojozótt, mi kerül ezen ennyibe? Egy lépcsőház, három emelet majd 18 millió forintos külső burkolás. Csak burkolás, csak külső.
.. . és a kérdés. Nálatok is ilyen lett a japánlonc?
A faházat vastagon borító növény szárad, elszáradt, pusztul. Ahogy nézem hiába volt a rézgálicos, javasolt permetezés vagy ismételnünk kellene. Nagyon elszomorító a látványa.
Hogy én írjak? Ahhoz megint erő kellett volna, meg is kérte az árát a szervezetem, de már kifelé mászok a gödörből, jobb az erőnlétem, nyílik a szemem. Tegnap végre eső is érkezett hozzánk is, a 24. órában, az eső hozta a lehűlést, amit vártunk. Illetve a házban jól elvolt az ember, de kint várta volna a kert. A volna a lényeges, mert azért oda más is kellett volna, nemcsak az enyhe idő és az eső. Majd lassan pótlom az elmaradásokat, ha az esőtől erőre kapó csiganépség hagy pótolnivalót. Japán kövérkét hosszú, több hónapos kútkávás erőgyűjtetés után kiültettem a kertbe, hamuval jól körülkerítve, hátha most nem támadják meg, nem rágják le tövig, hátha... Most új növény került a kútkávára, őt a vakondok folyamatos kitúrásai miatt próbálom ott életre kelteni.
A lakás rendje is megvan, ülőbútorok meg majd valamikor kerülnek, ez mostanában úgysem lényeges. A konyhaszekrény frontjának festése is terv, mondtam is a festőnek még érnek dolgok (az előszoba "berendezése" ügyében is), aztán majd, ha összeállnak, s anyagi lehetőség is kerül rájuk, megoldjuk. Házat, ahol a lakás van burkolni szeretnék, megy huzavona a lakók közt, bevállalják-e vagy sem. Ez havi nem kevés terhelést jelent majd, ha sor kerülne rá. A végösszeget látva a szemem jojozótt, mi kerül ezen ennyibe? Egy lépcsőház, három emelet majd 18 millió forintos külső burkolás. Csak burkolás, csak külső.
A trombitavirág idén nyíló újdonság.
.. . és a kérdés. Nálatok is ilyen lett a japánlonc?
A faházat vastagon borító növény szárad, elszáradt, pusztul. Ahogy nézem hiába volt a rézgálicos, javasolt permetezés vagy ismételnünk kellene. Nagyon elszomorító a látványa.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)