"Remegjek visszatérni az anyaföld kebelére, ahonnan a rózsák fakadnak?"

Már írtam a teakör egyik menyéről, a végre útnak induló életről, akiről az anya bekattanása miatt el kellett búcsúzzanak. Fájdalommal, de mérlegelve, hallgatva az orvosokra.

Sajnos a búcsúzás is csak látszólagos gyógyulást hozott, hiába volt a nagyon melléálló kicsi és nagycsalád. Erősebb volt a betegtárs, az életétől elköszönő betegtárs hatása. Először még időben tudomást szerzett róla a környezet, de, ha valaki valamire elszánja magát nehezen téríthető el. Szemben mondta amit elvártak tőle, de titokban munkálkodott a saját célján. Célján? Azt hiszem  az pozitív. Itt a negatív elképzelés volt az úr, de  az aztán utat és módot talált minden felsőbb orvosi vizsgálat, diagnózis és biztatás ellenére. S a hétvégén végleg hazatérő anyuka, a következő hetet már egy új világban köszöntötte. "... mert elmenni könnyű,  de maradni, várni és élni, nehéz."

Az emberben néha bent szakadnak a szavak....

A bejegyzés többhetes, azóta beszélgettünk a nagymamával. A múló napok  kezdik átértékelni a veszteséget. Kirajzolódik a betegség, a teher, amit viselt, amit viseltek volna, ha gyógyíthatatlanul köztük marad. A fájdalom lassan halványul, mert ki tudja a sors miért így írta az eseményeket? Csak az emlék marad velük örökre, a szép napok, s a lehetőségek elszalajtott ígérete.

A napokban néztem a havi bejegyzéseim számát, jó felére csökkent. Ahogy nőttek a terhelések, gondok, csökkentek a bejegyzések, blogokat is inkább olvasok, néha szólok hozzá. Kevés az idő, vagy inkább mire gép elé kerültem annyira fáradt voltam, annak örültem, ha olvasni tudok, sokakat.

Hogy én írjak? Ahhoz megint erő kellett volna, meg is kérte az árát a szervezetem, de már kifelé mászok a gödörből, jobb az erőnlétem, nyílik a szemem. Tegnap végre eső is érkezett hozzánk is, a 24. órában, az eső hozta a lehűlést, amit vártunk. Illetve a házban jól elvolt az ember, de kint várta volna a kert. A volna a lényeges, mert azért oda más is kellett volna, nemcsak az enyhe idő és az eső. Majd lassan pótlom az elmaradásokat, ha az esőtől erőre kapó csiganépség hagy pótolnivalót. Japán kövérkét hosszú, több hónapos kútkávás erőgyűjtetés után kiültettem  a kertbe, hamuval jól körülkerítve, hátha most nem támadják meg, nem rágják le tövig, hátha... Most új növény került a kútkávára, őt a vakondok folyamatos kitúrásai miatt próbálom ott életre kelteni.

A lakás rendje is megvan, ülőbútorok meg majd valamikor kerülnek, ez mostanában úgysem lényeges. A konyhaszekrény frontjának festése is terv, mondtam is a festőnek még érnek dolgok (az előszoba "berendezése" ügyében is), aztán majd, ha összeállnak, s anyagi lehetőség is kerül rájuk, megoldjuk. Házat, ahol a lakás van burkolni szeretnék, megy huzavona a lakók közt, bevállalják-e vagy sem. Ez havi nem kevés terhelést jelent majd, ha sor kerülne rá. A végösszeget látva a szemem jojozótt, mi kerül ezen ennyibe? Egy lépcsőház, három emelet majd 18 millió forintos külső burkolás. Csak burkolás, csak külső.

 A trombitavirág idén nyíló újdonság.

.. . és a kérdés. Nálatok is ilyen lett a japánlonc?

A faházat vastagon borító növény szárad, elszáradt, pusztul. Ahogy nézem hiába volt a rézgálicos, javasolt permetezés vagy ismételnünk kellene. Nagyon elszomorító a látványa.

Megkóstolnám. Megkóstolnád? Blogajánló

Forrás és recept

Árnyékban

 Zsebi kertészkedett, mi pedig agybajt kaptunk. Gyakorlatilag szétkapta a vakond után kutatva a sziklakert nagyobbik részét.

Ezeket a gömböcskéket imádom!

Útra kelve

Ma reggel útra kelt, azaz vonatra szállt a fiam, hogy majd 16 órás (megszakított) utazással megérkezzen új hollandiai munkahelyére. Bízunk benne, s reméljük, hogy ez a munka már tartós lesz, mindenféle szempontból, s főleg a betegség nem szakítja ismét félbe.

Úgy legyen. Jó utat!

Amikor megpróbálják átverni az embert

Nem is értem, ebben a mai internetes világban, amikor mindennek azonnal után nézhet az ember. Még a lerobbanásom előtt kimentünk a piacra az ebédekhez pár napra előre bevásárolni. Bolhapiac is volt és régiségkereskedő is van az oldalán. Neki volt egy babája, úgynevezett karakterbaba, ami szerinte 15 ezret ér, de megkaptam székestől 5 ezer forintért. Mindenképpen elhoztam volna. S ilyenkor utánanéz az ember, mert volt már hasonló babám, azt 1500 forintért vettem jó pár évvel ezelőtt.

Először is jelzés nem volt a nyakán, kinyomoztam 1993-as széria lehet, ezeknek nem volt jelzésük. Nem ér  annyi pénzt, vagy azt megéri amiért vettem(székestől), de  15 ezer forint az életben nem volt. Itt csak egyetlen a bibi, a kereskedő ezzel a pillanattal hiteltelenné vált a szememben. A neten egyébként a nyomozás során fantasztikus babás oldalakra bukkantam. Már megérte, nekem.

Árult még torontáli szőnyeget, csillagászati áron. Úgymond megbízásból. Nem hagyott nyugodni, visszaküldtem  a fiam, mert a net szerint az a méret amit mondott nem létezik ebből a típusból. Kiterítette, előtte lemérte, nem is létezett. Újabb fekete pont a kereskedőnek.

Ismét fel a netre, nyomozás torontáli szőnyegek után. Találtam egy hasonlót, a fotó alapján , s így is jellemezték "szép állapotú". Az ára ötöde!!!! a régiséges által árulténak. A típus, méret hasonló. Nem mindegy hogy valamit 100 ezer forintért vagy csak 18 ezer forintért vesz meg az ember. Lehet, hogy van, akinek nem mindegy, s van akinek sajnos, igen. Mondhatom, szőnyegügyben is kiképeztem magam.

folyt. este

Ma megérkezett (meglepetésre) a vásárolt szőnyegünk, tisztítani kell, ezt jelezte is az eladó, s csodaszép. Megvan az a  patinája, hogy az ember rá mer lépni, de ugyanakkor jó állapotú is, s az ára!!!!...

Kiütve

Aki régóta olvas, az tudja a betegségem. A héten sebességbe kapcsolt, s ledöntött. Azt hiszem, az már csak  a pont volt az í-n, ami idejuttatott. 3 napig felkelni, karom emelni, s főleg kitartani nem tudtam, a szemhéjam csüngeni kezdett. Ilyenkor rálóg a szemgolyóra, takarva vagy zavarva a látást. 3 nap fekvés után tudtam elmenni az orvoshoz, de arra már a 3 nap segített, azaz jobban lettem, tökéletesen az erőm nem jött még vissza, a szemem is javult.

A kertben kellene ténykedni, a befőzéssel is, ebből csak a kevés erőbefektetést igénylőt tudtam, tudom bevállalni. Lásd előző bejegyzést. Az viszont, hogy a 3 nap pihenés segített, az nagyon jó, biztató. Túlfeszültem, kimerültem éreztem a robbanékonyságomon, az aludni nem tudásomon, a vállaim leszakadtán, mindegyiknek megvolt a maga oka. Intézkedett, megállj parancsolt a szervezetem. Így jártam.

Kormos macskánk azóta sem jelentkezett, azt hiszem búcsúzhatunk tőle. Szerettem, szerettük. Ő volt a második macska, már a rangsorban, Cirnyó úr jelezte, s rendre is utasította a testvérét, ha előre merészkedett. Úgy láttam ő ezt tudomásul vette, de ha egyedül volt bent, mindig megtömtem, adtam neki külön enni. Ő is megkövetelte a maga simogatásadagját, hátravágva magát kellett a hasát is vakargatni. Néha, ha éjjel jött meg, ébredtem arra, hogy mellettem fekszik, alszik vagy dorombolásával vert fel álmomból. Most már hetek óta csendesek a hajnalaim, ha jött is esetleg olyan kimerült voltam már nem ébredtem fel rá. Azt hiszem nem is volt kire felébredni. Kornyica, örülünk, ha csak egy évig is, de köztünk voltál.