Tulajdonkképpen locsolni indultam

 

 

S ismét Murphy úr: a diók tömegével a kertkapu körül vannak a fán. (Tavaly tele volt, még ilyenkor, ősszel egy kosárnyi sem lett, mind lehullt. ) Azt várom nőjenek még kicsit, s zöld dióként hasznosítom őket,s az ágakat vissza kell vágnunk, alig tudunk a kertbe bemenni....

 

Blogajánló

Forrása, ahol rátaláltam, s egyben ajánlom is a TutiSzoba blogot.

"Kert alatt, kert alatt, hej, ki jár a kert alatt?"

Állítólag napi vendég a gólya, én akkor találkoztam vele a kertben először. S a természet teszi  a dolgát:

Utolsó kitekintés

 

Barátnőm kérdezte, nem sajnálom-e a lakást? Ha innen köszönök el, biztosan, szerettem a szabadságát, a látképet, azt, hogy senki nem nézett be az ablakon. Viszont magasan volt, egyre nehezebben ment fel az ember, ha nem is élt itt folyamatosan, főként az utóbbi egy évben. Váltani kellett. Ami szép volt őrizzük szívünkben. Új fejezetet nyitunk.

Ezek pedig mai kerti fotók, ahogy süt a nap egyre melegebben folyamatában újabb és újabb virágok nyílnak ki.

Egyetlenek

Egész nap pakoltunk, no én nem (én már kidőltem), a fiúk. Tegnap volt a nagy költöztetés, bútorostól, de minden kupacolva van, még folyik a festés. Egy ideig...

Hazajöttünk, Zsebinek dobáltam a labdát, a ház körül minden és mindenki hanyagolva van mostanában. No, a macskák azért nem hagyják magukat, kikövetelik az étel és simogatás jussukat.

Nézem a kerteket, úgy látom az idei az egyetlenek éve lesz:

 kikelt egyetlen egynyári mályva

egyetlen saláta  növekszik szépen, túlélve a csigák támadását

egyetlen levendula fele halódik a másik négy szépen megeredt


S nem tudom ki hogy van ezzel, be kell látnom nem vethetek virágmagokat, palántákat kell vennem vagy nevelnem(ez valahogy nekem nem jött be), mert amiket vetettem , mint kikeltek ma még volt növénykezdemény másnapra híre nyoma sincs. Dolgoznak a csigáink.

Ennyit  a kertről, most kezd érni az eper, a borsó még nem is virágzik, nemhogy teremne. Viszont nyílik a rózsa, a macskamenta, a szegfűk. Jut eszembe itt kellene, (hát igen sok mindent kellene) némi átcsoportosítást végeznem, s venni palántákat is. Porcsinrózsa nélkül nem kert, a kert.

A loncok már lassan elvirágzanak, szerettem őket, mind más.

 Kék csatavirág, lassan már ő is elvirágzóban. Mennek a kékek és rózsaszínek, s ahogy elnézem nyílni kezdenek a napfényvirágok és az imádott kokárdák, s igen, a  levendulák is. Az elfagyott zsálya is magához tért. Azért van minek örülni, csak azok a csigák!!!!!!

 Kertészeti ellenőrzés: hova is feküdhetek?

Szép hétvégét mindenkinek!

Most egy nagyon poénos címet kellett volna adnom,

nem megy. Szerda óta miénk a lakás, ma du, néztünk benne körül, s próbáltunk dönteni dolgokról. Ez időben annyi a pénzünk, hogy kifestetjük, ez sem kevés.

 

Íme a polc, ami miatt (is) beleszerettem a lakásba. (Férjem nem érti mit eszek ezen a retró szekrényen, hát engem megfogott, leginkább a polcrendszer. Nem vagyunk egyformák. Egyébként nagyon megtervezett az egész, igaz jó pár évtizede, de állja az idők próbáját még mindig. ) A bónuszt még nem is tudtam, van előtte egy pinduri kiskert, lakás hosszan, az erkélyről is kimehetünk oda.

Ami negatívum, de szörnyen az, ilyen mocskos lakást én nem láttam, nem találkoztam így élőben vele. Legalább 15-20 éve nem festették, ez egy dolog, de ráadásul a takarítása is meglehetősen hektikus lehetett, röviden, tömören: mocskos, retkes, nem tudom még mivel fokozhatom. Egyetlen kivétel van, a spejz, na az aztán tökéletes, papírozott, díszcsíkozott, stb. Kinek mi a fontos, de akkor is, egyszerűen sósavval és flóraszepttel és ecetes savval megyek neki minden vizes szereléknek, zuhanytálcának stb, hogy kivakarjam. Semmihez nem lehet hozzáérni, minden ragad. Szegény festő, dolgozhat vele, még ha ez is a munkája. 

A lemez a szekrényben maradt. Nem a mi műfajunk. Valószínű az eladóké lehetett.

Fiam cirkuszol velem, én a sajátomat miért nyalom tisztára az átadásra Nem érti: ez az én mértékem, én így tudom, akarom átadni.

Esik. Lehet erről még újat mutatni?