Kiskert - keresem a növőfélben lévő szarkalábat. Olvasószemüveggel felfedezem a lerágott szárakat. Érthető, hova tűnnek a kikelő vagy éppen megjelenő, de elvesző növényeim. Érthető a gyilkosság? Vagy jöjjön helyette a hamukerítés. Hatása? Kiderül.
Munnnka, ahogy hajdanvolt kolléganőm emlegetni szokta. Elküldök ellenőrzésre, értsd: átírásra, kijavításra felhívásokat. Visszakapom, hibákkal. Esküszöm százszor átnéztem, egészen más szemmel figyelve, egész más súlypontokkal. Ráadásul a szolgálati utat sem tartottam be. Nem tudom élni, nem tudok alkalmazkodni ehhez, a csak a főnököt emberszáma vevő világhoz. Önállóan dolgozni tudó ember vagyok, ha hibákkal is. A fenébe. (Már nem tudom mi/ki vagyok? Illetve tudom: minél hamarabb el innen....)
Pánik: fiamnak egy fontos véreredménye katasztrofális, már a koporsót látjuk. Az orvosa fedezi fel a
a megjegyzést, rossz volt a vér. megromlott, mire vizsgálatra került. B...s, ha tudják, hogy gyorsan kell vizsgálni, miért nem veszik előre?
Vendég, íróember, rengeteg gonddal. tényleg sokkal, ilyennel még nem találkoztam. Pedig sokakat ismerek, szeretek, kedveljük egymást. Kinézem a hazavonatot. Elfelejtem(?, az én dolgom?) megmondani, hogy nézze meg, milyen vonatra ül. Értsd: pótjegyek. Ő is elfelejti, megbüntetik. Felnőtt ember, bocsánat. Másfél hét múlva megérkeznek azok a nyomtatványok, amiket magával kellett volna hoznia. Kolléganőmhöz, aki másként fizetett jött email, küldjék a pénzt!!! Hogy is van ez?
Szomorúságos(teás körítés nélkül): a teakör egyik családjában végre összejött a régen várt baba. Anyuka az öröm és munkahely elvesztése miatti félelem közt tévelyegve elvesztette önmagát. Aztán a babát, már orvosi javaslatra. Lassan tisztul fel. Öröm és üröm. Tragédia. A család már a végre felépülésnek örül. Új világunk árnya...., árnyoldala. Szívem szakad meg értük.
"Lenne még mondani mit", majd legközelebb. Ez felért néhány blogbejegyzéssel. Tudom adós vagyok. Magamnak, magammal is.
Lassan gondolhatunk e fotóval, vidulásul, imádom:
Elin Aström Valio
Ráadás, angolul, vagy a fordítóval jön le? Tudjuk, használjuk hát!