Oldalak

2014. november 24., hétfő

Helyzetjelentés

Az egyikről beszélek, a másikról nem szeretnék. Szóval: szerda, csütörtökön feküdtem, péntek-szombaton dolgoztam, nagy rendezvény volt. Már péntek estére elment a hangom, szombat estére felment a hőm, ma kiírt az orvos a hétre. Jelzem, számomra ez ára fizetés nélküli szabadság, legalább mínusz x ezer forint, hogy anyagias legyek. Önzőbbnek kellett volna lennem?

Aztán feltenném a kérdést: te mit választanál? Hónapok óta szerveztem.

 Hagytam volna ott a kollégáimnak (mikor a műszak még a termet sem rendezte be, tehát pakoltunk is).

 Ne foglalkozzam  a kollégákkal, nem megyek be péntekre sem. Elvileg összehozták volna, ez-az  félkészületben, de sok minden készen volt már az előkészületekből. 3/4 délután rendeztem.

Hagytam volna magukra (és cserben) őket szombatra? Itt megint bele kellene mennem munkahelyi dolgokba, nem szeretném.

Voltak malőrök, ma emiatt telefonok, nem is a szervezés, egyéni érzékenység, néha fájó, néha a legnagyobb jóindulattal is fájdalmat okoz valaki, de magyarázd ezt meg! Néha ki kell állnod embered mellett, mert ha tavasszal nem állsz ki, most nem ő a nap hőse. S ha akkor elküldöd, illetve többet nem hívod? Miért lát más szemmel a szülő, a felkészítő, mint a zsűri? Igaz,az elnök megmondta, szubjektív  a műfaj, ez az ő ítéletük. Ennyire kétféle a szemüveg? Én láttam őket maguk alatt, hogy mégis, minden ellenére összehozzanak egy eredményt. Mert döntést hozniuk kell!!! Stb.

Mikor valakiben megbízol, s ő kever a legnagyobbat: egy határozottság mögött mi minden rejtőzik? Ki kit értett félre, ki kiket rendezett a saját elképzelése szerint?

Egy kolléganőm szokta mondani, csak az nem téved, aki nem dolgozik.

Fenébe, már megint dolgoztam, elnézést ki kellett írjam magamból. (Két gyógyszerbevétel között, s lenyugvás közben, vagy a lenyugvásért?)

 
forrás: net, nem emlékszem, de most ide kellett! Mert jön  a táltosparipa, aki segít, aki felrepít, elrepít, erőt ad, tud, segít.

2014. november 19., szerda

Amikor az ember érzi, hogy valami változott,

 aztán kinéz az utcára is,

 az udvarra,

a kert alá,




Aranyban nyugodott le a nap, nagyon ritkán látok ilyent.

Hangulatjelentés


Ma ennyi telt tőlem, fekszem, valami elkapott. A fotók a netről, csak mentegettem, forrást nem tudok. Úgy érzem minden rajtuk van.

Szöveg nélkül 2.




 A másik szobában senki van csöndet csinál,
elszökik a napfény, mászik a ház falán,
anyám a konyhában a boldogságot főzi,
apám a kertben felszállásra vár……
Akarok szaladni én is énekelni,
megállni mellette, bőszen integetni:
engem is vigyetek messze, kicsit pihenni!
De apám csak annyit szól: maradj csak, erre senki se jár.

Gyökeret vernek a repedések a falakba, nézd, itt
fércelt álmaim szakadtan csüngnek alá,
megsárgult képeink maradtak a kamrában, érik,
anyám a családfán a kilátásra vár.

Akarok szaladni én is énekelni,
megállni mellette, bőszen integetni:
engem is vigyetek messze, kicsit pihenni!
De apám csak annyit szól: maradj csak, erre senki se jár.

A nyári boldogság biciklin, a határban érzi,
elmúlt időknek füstös illatát,
ahogy a vázon utazunk, az apám meg én,
beszőtte az emlék, mint kiadó pókszál szobát.

Várjatok ti éberek mindjárt kelek én is,
addig maradok álmomban, cirkuszban zenélni,
ahol a fűrészporos égen apám a ludakat nézi,
a szárnyas had elejére most már magát idézi,
és azt mondja: aludj nyugodtan, erre senki se jár.
forrás


2014. november 17., hétfő

Szöveg nélkül


Pilinszky János: Zsoltár

Aki több napos éhezés után
kenyérre gondol:
valódi kenyérre gondol.

Aki egy kínzókamra mélyén
gyengédségre áhítozik:
valódi gyengédségre vágyik.

S aki egy vánkosra borulva
nem érzi magát egyedül:
valóban nincsen egyedül.