A másik szobában senki van csöndet csinál,
elszökik a napfény, mászik a ház falán,
anyám a konyhában a boldogságot főzi,
apám a kertben felszállásra vár……
Akarok szaladni én is énekelni,
megállni mellette, bőszen integetni:
engem is vigyetek messze, kicsit pihenni!
De apám csak annyit szól: maradj csak, erre senki se jár.
Gyökeret vernek a repedések a falakba, nézd, itt
fércelt álmaim szakadtan csüngnek alá,
megsárgult képeink maradtak a kamrában, érik,
anyám a családfán a kilátásra vár.
Akarok szaladni én is énekelni,
megállni mellette, bőszen integetni:
engem is vigyetek messze, kicsit pihenni!
De apám csak annyit szól: maradj csak, erre senki se jár.
A nyári boldogság biciklin, a határban érzi,
elmúlt időknek füstös illatát,
ahogy a vázon utazunk, az apám meg én,
beszőtte az emlék, mint kiadó pókszál szobát.
Várjatok ti éberek mindjárt kelek én is,
addig maradok álmomban, cirkuszban zenélni,
ahol a fűrészporos égen apám a ludakat nézi,
a szárnyas had elejére most már magát idézi,
és azt mondja: aludj nyugodtan, erre senki se jár. forrás
gyújtottam egy mécsest, egy kislámpát, a laptop fölött kislámpa ég. A konyhában meggyújtottam a fényfűzért, ami még nem tökéletes, a bepróbálás állapotában van. Mert kellett egy kis fény, egy kis melegség, s ahogy a blogokat olvasom nem vagyok ezzel egyedül.
Ma volt részem melegségben egy közel egy éve tervezett találkozón. Sok a sikerkönyv a tizenéves korosztálynak ő valahogy máshogy közelít. Átölelik a könyvei a korosztály problémáit, mégsem a keserűség hangján, szeretettel, megoldásokat keresve. Izgalommal olvasom, pedig ezeket a sikerszériákat hanyagolom, enélkül is van elég olvasmány, amit illik ismerni. A személyes találkozó mélyítette az első érzéseket, másoknál többet lehettem vele, mégis kevés volt az az idő. Újabb íróember, akit szívembe zártam. Mély szeretettel.
S egy tanulság is volt számomra, ha olvasnak is a kamaszok, amikor már meg kellene nyilatkozni, hozzászólni, bezárkóznak. Huh, kemény helyzet volt. Megoldottuk.
S íme, itt a harmadik kötet.
S akadnak nálunk, akik még mindig nem győznek betelni a tűz fényeinek csodálatával:
Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék,
helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem
sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert
bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és
szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak.
Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú
hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd
útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos
és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és
életeddel.
Márai Sándor