Ellentétben

Ady Endre: Kocsiút az éjszakában (mert nagyon szeretem ezt a verset)

Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.

Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.

Szegény ember vízzel főz,

és jól elsózza.

Nincs udvari világításunk, hívtunk egy SZERELŐT, hogy nézzen körül, s adjon javaslatot. Körülnézett. A lakásban lévő biztosítéktábla leégés közben volt, aztán hamar megnézte a többi vezetéket is, stb. Aki keres, az talál. Erről ennyit, s a Mekk Elek szakikról is.

Amiért jött, végül az maradt el. (No, azért azt is megnézte, javasolt, gondolkodunk. Jó, hogy lábadozik az ember, van aki fogadja a szerelőket. Vagy inkább helyreállítókat?)

Még az elődök húzatták be a villanyt, s odafigyeltek. Lehet, hogy nem mindig?

Könyvek amiket szívből ajánlok

 

Emberi, szerethető, elgondolkodtató, szórakoztató. Ahogy egy "más gyermek", netán aki fogyatékos is  megváltoztatja a többség hozzáállását, s magukat az embereket is, észrevétlenül. A fogyatékosság kezelésében szenzációs.

 

  Először az elfogultság okán: könyvekről, irodalomról, Homéroszról, tanításról, a szavak és cselekedetek ellentmondásosságáról, aztán egy fordulat...

A szeretetről, a szerelemről, az elvesztéséről, a megtalálásáról, s még sok másról. Szépen ír, mélyen ír, elgondolkodtató. Ahogy olvastam, eszembe jutott még akár az Odüsszeusz megszerettetésére is lehetne használni. Bár felnőtt (?) könyv.

Oldalakat másolhatnék ki belőle. Az utóbbi olvasmányaim egyik legszebbike, másként, mint az előző. Az a másik emlékezetes!

Talált ételek

s hozzávalók, írhatnám. Igaz, csak kertben, hűtőben találtak, de akkor is. Volt tarja maradék, körülnéztem, mit is kezdhetnék vele? Bevallom, a fotó döntött,

 

 aztán elolvasva  a leírást, s körülnézve a hűtőben, mélyhűtőben volt többféle  maradék. Kipróbáltam. Ízkavalkáddal örvendeztetett meg minket.

Tegnap körülnéztem  a kertben, s már régóta nézegettem  a sok esőtől magához tért rebarbarát. Egy hirtelen ötlet a sok hezitálás után (leszedhetem-e még?), s máris vittem be, vagy fél kiló lett, tisztán. Már csak recept kellett hozzá, s megtaláltam azt, aminek elkészítésére álmaimban sem gondoltam volna.

 

Hát  a lovak közé csaptam vele. Mennyei lett. Volt almánk, a mélyhűtőben eper még a nyárról és a kertből, összeraktam, az arányok mások lettek, mint az eredeti receptben, de nem tudta elrontani.

Próbáljátok ki!

Pókolatok

Az álmok síkos gyöngyeit

 szorítsd, ki unod a valót:

hímezz belőlük

fázó lelkedre gyöngyös takarót!

Babits Mihály

Októberke

S a fotózáskor a mentának valami mennyei illata volt, azt ide kellene képzelni.

Lábadozóban

Tegnap jöttem haza a kórházból, a szokásos koreográfia után: befekvés, műtét, egy nap lábadozás, hazajövetel. S már az újabb műtétet tervezem, ha már lúd, legyen kövér. 32 évet halogattam az orvos javaslata után, s két nagy műtét "tolakodott" a rutin visszér műtét elé. Utána már gondolni sem mertem rá, míg a helyzet rá nem kényszerített. A tapasztaltak birtokában nem is értem miért? Bár úgy érzem műtét van, s nincs kicsi és nagy, mert a felkészülés, a félelem, az altatás stb. mindenhol megvan, bár lehet néha másként. Legfeljebb a beavatkozás mélysége más. S lehet akármilyen rutin és kicsi, a mellékkörülmények okozhatnak kellemetlenséget, fájdalmat, s nehéz órákat. S egy nagy operáció akadályait is veheti teljesen simán az ember, legfeljebb heteket "gyúr rá" előtte. S azt is megtapasztaltam, ha van egy jó betegközösség a szobában az szárnyakat az embernek, sok nehézségen átsegíti. S máig szeretettel gondolok Molnár János főorvos úrra, s team-jére a Budakeszi MÁV Szanatóriumból, akik a nyolcvanas években is egy fantasztikus légkört teremtettek az ott műtétre kerülő, s lábadozó betegeknek. Megkínoztak minket, a beavatkozás lórúgás volt, de a legnagyobb elismerés  hangján beszélt minden operált az ott eltöltött időkről.

Kedves Stali!

Amikor találkozhattunk volna  Vértesszentkereszten az én betegségem akadályozta meg, s mikor tavaly a fiam betegsége kiújult te küldted nekem az erőt, a biztató szavakat, a hitet a gyógyulásban.

Mikor apám betegsége kiderült tanácsért hozzád fordultam, de válasz már nem érkezett. Sejtettem, nagy baj lehet.

Azt látom, tapasztalom időnként bármekkora a hit, egy magasabb szándék, akarat rendelkezik velünk. S valahogy azt is érzem ott könyökölsz egy felhőn, lenézel ránk, s egy korsó sörrel koccintasz az egészségünkre. Hogyha majd rám tekintesz, érezd azt a szeretetet, amellyel búcsúzom tőled.