Cseppek

Eső. Eső közben, egy hete, mikor a fiamért mentünk, oda, ahova kitették. Szakadt az eső, akkor kezdődött a vihar, este fél kilenckor volt. Léptékben tudtunk az autóval gurulni. Dörgött, villámlott, s  ömlött. Félelmetes volt. Kértem az angyalomat, legyen velünk. Visszaszólt, "segítek neked". Hallucináltam, ő volt? Aztán 20 km után mintha egy másvilágba érkeztünk volna. Száraz út, tiszta este, útszélén beszélgető fiatalok a falvakban, a városban.

Kedden olyan rosszul voltam a szívemmel mozdulni ill. felállni nem tudtam. Változást, lehűlést ígértek. Én két nappal előre hidegfront érzékelő szamár vagyok, no, de ennyire? Be is vált, jó szamár voltam.

Teregettem az előbb a kertben, vizes a fű, minden. Azért van ennek szépsége is.

Többeknek, ugye érzitek, hogy nektek szól?

"És mégsem otthont építettél.Csak házat. Mert az otthont nem a házban találod meg.. Nem a falak között, nem a tető alatt. Valahol egészen másutt. A Másik lelkében. Ő lesz házadban az igazi otthon."
Csitáry-Hoch Tamás

"Bármi válhat ajándékká. Egy mosoly, egy simogatás, egy ölelés is. De lehet az egy könyv, amiről tudod, hogy a másiknak fontos, és egy könyvjelző, amiről ő is tudja, hogy számodra mennyit jelent. A lényeg, hogy szíved minden melegével adod neki."
Csitáry-Hoch Tamás

 

S ezt csak úgy, mást kerestem, ezt találtam, de hoznom kellett, hát hoztam.

 forrás

Este és reggel

A munkahelyen maradtak  as zemüvegeim, ennyi telt tőlem. Lépek, nem látok.

Variációk

 

 

Mellékfotók az előző bejegyzéshez

 Ez a nagy nagy kedvenc fotóm.

Veteránok, ha találkoznak

Fotózásra kértek meg, ez egy szubjektív és női szemmel készült válogatás. A szocialista öregeket kihagytam. S egy szubjektív melléklet: nők és autók.

 

 S ami nem autó, de sikere aztán volt! A motor vagy az utasa miatt?

 

Kokárdavirág volt az a virág

ami ezt  a házat még vonzóbbá tette számomra. Már sokszor fotóztam, apám üdülőfalujának egyik háza, a kedvencem. Valaha bolt volt, aztán már csak egy öreg néni lakta míg a betegség és a "kedves" rokonok sorsot nem húztak felette. Mindig irigyeltem  a kerítésen kikandikáló virágokat, mint kiderült a kokárdavirágot. Hoztam is magamnak belőle vetnivalót, de arra már nekem is lett, bolti magból, igaz. Zacskós virág, mögöttes történet, érzések és hangulatok nélkül. A jövőjét, a történetét ezeknek  a virágoknak már én jegyzem majd. Imádom ezeket a fotókat, s imádom a gömbjeit, sajnálom levágni, pedig az újabb virágok miatt, tudom kellene. Majd holnap, ma még fotóztam, ma még gyönyörködtem bennük. ma még róluk szól a bejegyzés.

 

  Színeket ásít a búcsúzó fény,
a naplemente kokárdavirág,
narancs, piros, sárga szivárványlény. Steel

 

A reggeli kert virágai.

S a kertészsegéd.