Egy esős vasárnap

 Macskák fákon, melyik így, melyik úgy.

 Alvók. (Volt sok mozgó kép is, törlésre kerültek. Mozgóképek lettek.) Imádni való két pici állatka, kedvesek, szeretetteliek, szófogadók (még?), s megfelelően önállóak is,  járják a maguk útjait, s sajnos a fákon, bokrokon fészkek is lehetnek... Ábránd a madaras kertről? Régen ültem kint estére kelve, nem tudom most mi fogadna?

A kert alatt, a kert alján esők után. (Közben meglátogattuk Zsebivel macskaurat is. Ha nincs is velünk, de a szívünkben van .)

S a mai napról pár szóval: borult idő, felhőszakadások, fáradtság, kidőlés, olvasás. Hogy valami hasznossal is teljen  a nap két beájulás közt. Jó ötlet volt a tegnapi meleg napra a faház rendbetétele, ma eláztatta volna az eső a kipakolást.

Ez is, az is

 A levendulazsákocskáim, öt db lett az idei első virágzásból. Nincs teletömve, de megtöltve igen. Éveket vártam erre. Véééééééééééééégre sikerült!!!!

 Sáfrány Káptalantótiból

Yin yang

Egy blogról,

hátha valaki ilyen lakóházat vagy nyaralót keres. A tudnivalóit olvassátok el itt. Hátha, és ki tudja, mikor és kit talál meg egy ilyen bejegyzés.

Reggel, eső után(?)

Salföldön jártunk

Salföld  neve ugyanolyan titokzatosan hangzott számomra, mint Szentbékkálláé. Az oromfalas, s építészetileg is a régi, felújított parasztházak, vagy azok szellemi örökségét tovább vivően felújítottak, s újonnan épültek. Egy utcányi zsákfalu, ahogy a hatalmas hőségben végigmentem rajta, csodaszép házakkal, és egy major múzeummal. Igazi falu, mert  voltak az oromdíszeseknél régebbiek, volt romos épület és hatvanas években feljavbított épület is. S éppen újítottak fel egyet! Valószínű nyaralóknak használnak többet, van amit kiadnak, de értékükből, a hangulatból ez mit sem vont le.

Sajnos  a kolostorromhoz már nem jutottunk el, kicsit többet is nézelődhettünk volna, de a hőség kiütéssel győzött.

Buba kertje és a meleg

Buba, B. Kéry Ilona beceneve volt, ha már Káptalantótin jártunk "elugrottunk", hadd nézzem meg személyesen is (az utcáról) a házat. J. már fotózta a tavasszal, ő még  a kertre is ráláthatott, nekünk maradt a homlokzat, de legalább eljutottunk ide. S ahogy ránéztem jöttek elő az olvasottak, mesélhettem.

Tegnap kegyetlen nap volt melegileg, úgy láttam, másokat is megviselt, a Balaton környékén (már amerre mi is jártunk) legalább négy autót láttunk megfordulni, eltévedésükre ébredésük után. Amúgy mi is forgolódtunk. S már az induláskor belefutottunk a mentősökbe-tűzoltókba, akik  a kereskedelmi csatornán is bemutatott, szalagkorlátot áttört, s vízbe fulladt férfit, ill. az autóját és   kisfiút mentették. (Mi nem láttuk az adást, mesélték.) Inkább mondjam úgy, ellátták? Szegény kisfiú.

Estére itthon, mikor már nem voltam normális  a melegtől és a fáradtságtól jött egy kis beázás, 2 cm magasan állt a konyhaszekrényben, a csap alatt a víz....


Erre a mai reggelen  a laborban tettek rá a dolgozók. Én heves hisztivel reagáltam, főként  a kávéelvonás miatt, de a panaszommal nem voltam egyedül mert az ODM vizsgálóban már más beteg is panaszkodott. Azt ne is mondjam vért sem tudta a hölgy levenni, amit a már megbökött vénából  a kolléganő simán megtett. Néha érdemes hallgatni  a betegre is, ő ismeri a vénáit, látványra akármilyen problémásnak is tűnnek.

Akkor kicsit jöhet  a pihenés, megviselt vagyok, csak ezek kikívánkoztak belőlem. Meg oly jól esik egy kicsit panaszkodni.

Tihanybam jártunk

 Autóból fotók

Tihany. Imádtam: szőlő és levendula!