Többeknek, komment helyett

"Ma földek és egek mind rám mosolyognak,
ma lelkemig betűz a napsugár,
...
Ma Isten áld!"
Camilo José Cela

Parasztházak 9.

forrás

Másnak is vannak álmai:  „Nekem a lányregények titkos kertje volt mindig az álmom, és itt ez megvalósult. Amikor reggel felébredek és a spaletta tulipánjain át besüt a napfény, már tudom, hogy csak jókedvű napom lehet!”

A múltkori szél,

a gyengébb letörte a barackfa nagy ágát, letörte más fákról a száraz ágakat.

Az újnak alig maradt törni való, fogta magát s látogatást tett a virágoknál. Szegények, amik büszkén magasra törtek, bánhatják. Túlélték a rosszul olvasó csigákat (mert nem tudják, hogy amik ellenük odakerültek, azok pusztítják őket, fütyültek rá, odamentek, s milyen igazuk lett).

S képzeljétek, egyetlen, azaz egyetlen kukacvirágom ki is kelt. (Vagy több is, de bizonyos meztelen lények fürgék voltak? ) Most végre kezdett összeállni a kertem, kezdtem belátni a növények kiterjedését, stb., stb., stb. Most a természet tréfál meg, sorra.

Amúgy, szép napot mindenkinek, "ha lehet ebben az időben".

Füzetemből

"Megtalálni azt a szót, amit ő keresett, de nem talált, amire szüksége van, hogy a föld rétegein át haladva, a történelem korszakain át haladva, eljusson végre oda, ahol ő csak ő, ahol ő a teljes világegyetem. Felesleges és nevetséges olyan szavakat dobálni felé, amelyeket mi szeretünk, ezzel csak megütjük, hiszen én, ha azt mondom: tej, nagy diófát látok, a lomb közt kis égdarabok, a fa alatt kerti asztal, pohárban tej, tündöklik a tej, a táj. De lehet, hogy ő arra emlékezik, hogy nem kapott tejet, nem volt, és az anyja messze volt, és megütöd a szóval. De ha megtalálod neki azt a szót, amit keres! Társad lesz és válaszol, és válaszában felfénylik az elveszett szó, ami gyermekkorod zsebéből valamikor nyomtalanul kigurult." 

Hervay Gizella 

Ábrándozás

Olvasgatom a Nők Lapja enteriőrt.

 

Olvasgatom egyszer, kétszer, sokszor. A címlap fotóhoz tartozó cikk, a Kolostorból otthon. Nézem a fotókat, amikor az ízlés találkozik a pénzzel. Fantasztikus hangulatokat rakott össze az otthonában a háziasszony.

S néhány olvasott blogger lakásáról bemutató: Kicsi Ház, a Térkultúra

Másik ok az ábrándozásra a Veranda, kéthavi lap, parasztházakkal (IS) foglalkozó, szinte egyetlen a témában. Most, kivételesen többet is bemutatnak, s éppen a követendők közül. (Az már csak csendben fut át rajtam sokan a  lap -tán lengyel testvérének- online oldalairól mutatnak be házakat. A mi szerkesztésünk más? Nálunk nem lehet találni, vagy kevés az olyan otthon, akár kúria is amely közreadható lenne? Nem vállalják  a nyilvánosságot?) Vagy csak címükben hasonlók? Nézem a két lap reklámjait (értsd fentiek), azért az utóbbiban rengeteg, meg is jegyezte ismerősöm, aki átfutotta nálam . Nekem is feltűnt már, le is számoltam már így az oldalakat. Az Enteriőrben is vannak, de valahogy másként, bújtatva, más formába is öltöztetve, vagy egy-egy ilyen hangulati vagy tematikus berendezés fotózása sok pénzbe kerül, nem térülne meg? Pedig egy vonzó enteriőr megtekintése jobban vásárlásra ösztönözne mindenféle régiségkereskedésből,  s más boltokból is. Szerintem.

Úgyhogy már csak egy "szerelmem" van, amiről írnék, ez nem új megjelenésű, de hetente átfutok benne fontos cikkeket: a Nők Lapja Kert és virág. Mert álmodozni jó!!!!!!

Füzetemből

"Soha nem lehet tudni, hogy miből mi bomlik ki, minek mi a következménye, miféle, egyelőre láthatatlan utak nyílnak majd meg, hogy mire jók a falak, a kudarcok.

  

Amikor az ember a legmélyén van, akkor éri el, amiről nem is álmodott. Ha módunk van más perspektívából nézni a kudarcot, gyakran kiderül, hogy egy lépcsőfok volt, szó sincs arról, hogy kudarc lett volna. Később jövünk rá, hogy éppen ellenkezőleg."

Polcz Alaine

Minden változik

Az időjárás, a frontok, a tűrőképességem, az állóképességem. Nem szeretem, ha napok csak úgy kimennek alólam. Az előbb megállapítottam, hogy a mai délután is elment, úgy hogy sokat nem tudok felmutatni.

Lakáshirdetést próbáltam feladni, belekevertem magam, mondanom sem kell. Végén jött a fotófeltöltés, mert ma már ez sem úgy van, mint pár éve volt. Meg is szívtam, jól fel is húztam magam rajta. Csak azért kiírhatták volna, hogy fekvő formájú legyen a fotó. Az már csak részletkérdés, egy két négyzetméter sincs fürdőszobáról hogy lehet úgy fekvő fotót készíteni, hogy mutasson is valamit? Vagy látják a mosdót a csempét és ennyi? Ennyit mutat a fotó. Legalább felkelti az érdeklődést. Vagy sem? Hinni kell benne, hogy majd jön a vevő...

Ha nem, marad az ingatlanos, de mielőtt megkérem, gondoltam teszek egy kört közel kétezer forintért, ha másért nem, hát a tanulság miatt.

Viszont, hogy szép is legyen a mai napban délelőtt múzeumi tárlatvezetésen voltunk. A kor divatja változatos is volt, csipkék, anyagok, szabások, kalapok, nőknek és férfiaknak, műhelyek, szabásminták, egy-egy korabeli ruha is kiállítva, s főleg gyermekruhák, fehérneműk. Mívesek. Sok korabeli újság, divatlap, s nem utolsó sorban fotók, sok a helyi múzeumok anyagából válogatva. Sajnos az előadást (2.) elnéztem, így a múltkori folytatásáról lemaradtam, bánom is.

S látva a fűzőket, a szoknyákat tartó abroncsokat, s a lószőrrel kitömött, csípőt kiemelő párnácskákat elgondolkodtam, mit szenvedtek a nők a jó megjelenésért? Igaz, ma sem nagyon kell messzire menni, csak ma másként?: a miniszoknyák ész nélkül minden alakon, a csípőnadrágok, stb. S ami sajnos elmaradt, a kidolgozások, a csipkék, a hímzések, ezek ma már úri passziónak tűnnek. Nincs idő, ha kapható is meg kell fizetni, teljes joggal, finom munkák. Hol vannak ma már azok a méretre készült cipők, a hordáshoz kitágítandó szattyánbőr kesztyűk? Ma már tömegtermelés folyik. Azért jók az ilyen kiállítások, jó elábrándozni, kicsit régi világokba látogatni, érezni azokat a hangulatokat, s jó tudni, vannak még akik a köznek ajándékozzák a régi szekrények mélyéről előkerült ritkaságokat, ruhakölteményeket. Hogy, mi utódok is többek legyünk általuk.




forrás



forrás



forrás, ahol egy kicsit érdemes olvasgatni is!