"Megtalálni azt a szót,
amit ő keresett, de nem talált, amire szüksége van, hogy a föld rétegein át
haladva, a történelem korszakain át haladva, eljusson végre oda, ahol ő csak ő,
ahol ő a teljes világegyetem. Felesleges és nevetséges olyan szavakat dobálni
felé, amelyeket mi szeretünk, ezzel csak megütjük, hiszen én, ha azt mondom:
tej, nagy diófát látok, a lomb közt kis égdarabok, a fa alatt kerti asztal,
pohárban tej, tündöklik a tej, a táj. De lehet, hogy ő arra emlékezik, hogy nem
kapott tejet, nem volt, és az anyja messze volt, és megütöd a szóval. De ha
megtalálod neki azt a szót, amit keres! Társad lesz és válaszol, és válaszában
felfénylik az elveszett szó, ami gyermekkorod zsebéből valamikor nyomtalanul
kigurult."
Hervay Gizella
ó, ez nagyon jó most :)
VálaszTörlésép' tegnap láttam egy fotót, amiről nekem az agresszív halál másnak meg a boldogság jutott eszébe ugyanarról a képről...
a szavaink is ilyenek (főleg ha csak írva vagyon és nincs mellé magyarázó gesztikulálálálás)
volt - régen - egy férfi, aki úgy tudta kimondani a "hószínvirág" szót, mint senki azóta sem, pedig leírva ugye nem is nagy szó :))
van még egy szavam: "MEGJÖTTEM!"
de az is elgurult
Valoban odaillik Aniko:) Koszonom!
VálaszTörlés